Egy fekete-fehér kisregény, mint azok a régi európai filmek a halálról és az életről. A könyv főszereplői Rudolf és a vele szemben álló Simone, akik egy kis tó körül keringenek, és figyelik a kék ragyogást, amely az erdőt, a partot és a vizet járja.
Még a középiskolában minden héten elmentem a Neptun Színházba. A Washington-tó fölött átívelő úszó hídon vagy a Lake City Way-en haladva, parkolóhelyet keresve, hol egy lombos fa alatt, hol az IHOP melletti lejtőn. A Neptunnak volt egy zöld neonreklámja, ami lebegett elöl. Odabent egy hajó alakú pultnál vetted meg a jegyedet, aztán fel lehetett menni az erkélyre. Ott találkoztam Fellinivel, Bergmannal, Cocteau-val, és azt akartam, hogy ez a kaland egyfajta tisztelgés legyen előttük, egyfajta európai fekete-fehér filmkönyv.
Ez az ötlet egy pokoli nyáron kezdődött, amikor az erdőtüzek fehér szmoggá változtatták a levegőnket, a nap pedig halvány volt, mint egy narancssárga fillér. Egy marsi világ, odakint még lélegezni is nehéz volt. De szeptemberre kezdett kitisztulni, és elkezdtem sétálni a tó körül. Még volt néhány hetem az irodai munkámtól, és szerettem azt gondolni, hogy ez lesz a reggeli rutinom, amikor végre nyugdíjba megyek. Minden napot a tó körüli sétával kezdtem.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)