The Lost Boys Of Sudan

Könyv tartalma:

Három fiú a legrosszabb módon találkozik: a háború borzalmai elől menekülve. És ahogy összefognak egy menekülttáborba vezető veszélyes út során, hősies túléléstörténeteket, éneket és még nevetést is cserélnek.

Így kezdődik egy rendkívüli utazás, amely végül három dinka törzshöz tartozó fiút visz el, méghozzá az észak-dakotai Fargóba, ahol a szárazság, a krokodilok és a gerillák helyét bevásárlóközpontok, videojátékok és Skittles váltják fel. "Ahogy mondjuk Sofia Coppola Lost in Translation című filmje kiváló film volt a jetlagről, ez a darab a kultúrsokkról szól. És arról, hogy idegenként egy idegen országban hogyan kell boldogulni.

Akárcsak a Coen fivérek (akik ugyanezt az emberi és fizikai tájat szeretik), Carter is szatirikusan ábrázolja a felső középnyugati régió jó embereit, miközben alapvető tisztességüket ünnepli." - Chris Jones, The Chicago Tribune "Több magas, fiatal, karcsú afrikai férfi, ragyogó mosollyal és a homlokukon a rituális hegek legcsekélyebb nyomával sétált végig a Victory Gardens Színház előcsarnokán vasárnap este. Ők voltak Szudán igazi "elveszett fiai" - a hatalmas, olajban gazdag országban 1983 és 2005 között dúló, a lakosságot megtizedelő szörnyű polgárháborúk áldozatai. A ma már húszéves, Chicagóban élő férfiak azért jöttek el, hogy megnézzék Lonnie Carter drámaíró rendkívül fantáziadús, nyelvileg szédítő, tragikomikus történetüket feldolgozó drámáját.

Az biztos, hogy ez inkább fantázia, mint dokumentumfilm, de az élményeik lényegét egyedülállóan színházi módon ragadja meg." -Hedy Weiss, Chicago Sun-Times "THE LOST BOYS OF SUDAN kiderül, hogy sokkal vidámabb, mint azt a címe sugallja... a színház néha képes arra, amire a dokumentumfilmek néha nem - történeteket mesélni a költészet, a metafora és a zene erejével... Lonnie Carter forgatókönyvének minden zenei nyelvezete.

A mágikus realizmus érezhetően jelen van a darabjában." -David Hawley, Pioneer Press (Minneapolis) "A drámaíró Carter azt mondja, hogy a forgatókönyve 'hip-hop átitatott', és időnként az is. De leginkább úgy éreztem, hogy az angol versek nagy hagyományában mozog, amely Shakespeare-től és Marlowe-tól Ntozake Shange-ig és azon túl."" -Paul Thompson, BroadwayWorld.com.