The Marketizers: Public Choice and the Origins of the Neoliberal Order
Annak a ma már elterjedt elképzelésnek a genealógiája, hogy a politika egy piac, és hogy a közjavakat és -szolgáltatásokat privatizálni kell.
Az 1980-as évek óta a kormányokat a piac modellje alapján találták fel újra. Ez az elmozdulás elképzelhetetlen lett volna a közválasztás elméletének a háború utáni Amerikában való megjelenése nélkül. A közszolgáltatások nyújtásának és termelésének szétválasztása, a hivatalok és az önkormányzatok közötti piacszerű verseny bevezetése, a polgárok ügyfélként való kezelése és a teljesítményösztönzők alkalmazása mind a közválasztás-elmélet írásaiból ered. Az 1940-es évektől az 1980-as évekig ezek a közgazdasági gondolkodók fokozatosan felszámolták a politika és a piac közötti különbségeket, mivel a közgazdaságtan eszközeit alkalmazták azokra a problémákra, amelyeket általában a politológusok és a politikai filozófusok hatáskörébe tartozónak tekintettek. A piacot a politikai döntéshozatal megértésének legjobb analógiájaként alkalmazva a demokráciaelmélet átfogó felülvizsgálatára vállalkoztak. A neoliberális demokrácia ezeknek a felülvizsgálatoknak a története.
A könyv új perspektívákat kínál a neoliberalizmusra azáltal, hogy megvizsgálja, hogyan avatkoztak be a háború utáni amerikai public choice teoretikusok a demokráciaelméletbe. Két érvet hoz fel ezekkel a beavatkozásokkal kapcsolatban: először is, hogy a közválasztás-elmélet legfontosabb jellemzője a politika újbóli feltalálása volt, mint a közpénzek által biztosított javak és szolgáltatások iránti kereslet és kínálat közötti egyensúly. Míg a liberális demokrácia a politika és a gazdaság szétválasztásán alapult, addig a neoliberális demokrácia a politikának mint piacnak az újradefiniálásán alapul. Másodszor, a könyv azt állítja, hogy ez az újradefiniálás az amerikai közgazdaság századközépi expanzióját tükrözte. Megmutatja, hogy a növekvő állami kiadások lendületet adtak a közgazdászok politikai elméletbe való betörésének. A háború utáni közgazdaság rendkívüli növekedése lényegében az államot az áruk és szolgáltatások termelőjévé tette, a polgárokat pedig e közjavak és szolgáltatások vásárlójává, ami a magángazdaságban a cég és a fogyasztó közötti kapcsolatot tükrözi.