Értékelés:
A T. Marie Bertineau „A Mason-ház” című könyvének kritikái egy mélyen érzelmes memoárt tükröznek, amely a család, a kultúra és a személyes küzdelem témáit járja körül. Az olvasók nagyra értékelik a gazdag leírásokat és az összekötő témákat, különösen a szerző alkoholista szülőkkel felnövő tapasztalatait és a nagymamájához fűződő erős kötődését. Míg sok kritikus megrendítőnek és átélhetőnek találta a könyvet, néhányan kritizálták, hogy lehangoló és egyes karakterekből hiányzik a mélység.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt memoár, amely érzelmileg is visszhangzik.
⬤ A család, a kultúra és az önfelfedezés erős témái.
⬤ A michigani Felső-félsziget életének hiteles ábrázolása.
⬤ Magával ragadó történet, amely leköti az olvasót.
⬤ Érzelmek egész sorát kelti, különösen a szerelmet és a nosztalgiát.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a középnyugati indián kultúrára.
⬤ Néhány olvasó lehangolónak és komornak találta a történetet.
⬤ Kritika, hogy néhány karakterből hiányzott a mélység.
⬤ Félrevezető cím, mivel az elbeszélés nagy része nem a „The Mason House”-ra összpontosít.
⬤ Néhány olvasó úgy érzékelte a könyvet, mint egy egyenes elbeszélést, kevesebb érzelmi elkötelezettséggel.
(10 olvasói vélemény alapján)
Édesapja korai halála után Theresa nehéz és bizonytalan gyermekkorral nézett szembe.
De volt egy hely, ahol biztonságban érezte magát: a nagymamája háza Masonban, egy lehangoló, egykori rézbányászvárosban, Michigan felső félszigetén. Nagymamája halála után Theresa ismét ki van szolgáltatva ojibwe anyja és fehér mostohaapja tartós, olykor pusztító bánatának.
Miközben a család jobb életet keresve ide-oda utazik az országban, egy dolog világossá válik: ha békét akarnak találni, vissza kell térniük a gyökereikhez. ‚ ‚ A Mason-ház egyszerre elégiája az elvesztett szeretteiknek és a nehézségek és remények közepette való felnőtté válás története, amely feltárja, hogy az idő és a közösség támogatása hogyan képes végre elkezdeni begyógyítani még a legmélyebb sebeket is.