The Memoirs of John Addington Symonds: A Critical Edition

Olvasói vélemények

A könyv különböző kiadásairól a felhasználók vegyes véleményt alkotnak, különösen a Grosskurth-féle változatot hasonlítják össze egy nemrégiben megjelent bővített kiadással. Míg egyesek a Grosskurth-féle kiadást jobbnak és könnyebben hozzáférhetőnek találják, mások az új kiadást a kiegészítő lábjegyzetek miatt értékelik.

A Grosskurth-kiadás könnyen hozzáférhető és könnyen olvasható, nagyobb betűtípussal. A 19. századi homoszexuális tapasztalatok lenyűgöző és történelmi emlékiratának tartják. Az általános olvasók számára kifejezetten ajánlott, és világos betekintést nyújt, felesleges bonyolultság nélkül.

A bővített kiadást a kisebb betűtípus miatt kritizálják, ami miatt nehezebben olvasható. Egyesek úgy vélik, hogy a kiegészítő lábjegyzetek és javítások feleslegesek az átlagolvasó számára, és hogy a Grosskurth-kiadásból eltávolított tartalom nem jelentős.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ez a kiadás az első, amely John Addington Symonds Emlékiratai teljes terjedelmében adja közre. A középosztálybeli viktoriánus élet panorámaképét nyújtja, és fényt derít a szexuális kultúrákra és élettörténetekre, amelyek túl gyakran rejtve maradnak a történelem előtt.

Symonds (1840-93) 1889-ben kezdte írni Emlékiratait. Bevallása szerint „ostoba dolog volt”. Symonds elismert irodalmár volt, történész, műfordító, esszéista és költő; emellett nős volt és gyermekei is voltak.

Az Emlékiratok azonban ahelyett, hogy a nyilvános és magánéleti teljesítmény egyszerű történetét bontanák ki, inkább azt a küzdelmét rögzítik, amelyet homoszexualitásának e szakmai és családi identitással való összeegyeztetése érdekében folytatott. Önéletrajza vallomásos beszámolót nyújt a XIX.

századi társadalmi erkölcsök elfogadott határain túli kapcsolatokról, és olyan alternatív esettanulmányt mutat be, amely szembeszáll a jogi és orvosi hatóságokkal, amelyek bűnnek vagy betegségnek bélyegezték volna vágyait. Mivel azonban a heterodox szexualitás kérdéseiről oly ékesszólóan nyilatkozott, az Emlékiratokat elhallgatták.

A kézirat azért maradt fenn, mert Symonds felismerte annak jelentőségét, bármennyire is „ostoba” volt: megbízta irodalmi végrehajtóját, hogy őrizze meg a szöveget, és ezt a kötelességét végül úgy teljesítette, hogy a kéziratot embargó alá helyezte, és a londoni könyvtár gondozásába adta.