Értékelés:
A „The Mercy Papers” felhasználói értékelései kiemelik a gyönyörű és nyers írást, amely jól érzékelteti a szerettei halálos betegsége során felmerülő érzelmek összetettségét. Sok olvasó mélyen meghatónak és átélhetőnek találta az emlékiratot, különösen azok, akik hasonló veszteséggel szembesültek. Néhány kritika azonban negatív érzéseket jegyzett meg a szerző dühének és énközpontúságának kifejezésével kapcsolatban, ami arra utal, hogy nem minden olvasó számára lesz rezonancia.
Előnyök:Gyönyörűen megírt költői próza.
Hátrányok:A gyász és a veszteség nyers és őszinte ábrázolása.
(62 olvasói vélemény alapján)
The Mercy Papers: A Memoir of Three Weeks
Amikor Robin Romm Az anyakert című könyve megjelent, a The New York Times Book Review közeli mágusnak nevezte őt, mondván, az övé a legősibb fajta (varázslat), amit ismerünk: a szavak és történetek hétköznapi varázslata, amely segít eligazodni a sötétségben, és végül sakkban tartja a véget. A The Mercy Papers (A könyörületes iratok) című megrázó memoárjában Romm ezt a varázslatot használja arra, hogy az édesanyja halála előtti heteket egy történetté bontsa, amely a lányról szól a veszteség előtti és utáni pillanatokban.
A humor és az őszinteség lenyűgöző keverékével Romm egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol egy makacs hospice-ápolónő röpiratokkal próbál gyógyítani, és egy ordító nagypapa cipőfényező készletben kotorja el a pénzt. Kiképzetlen kutyák szaladgálnak, miközben idegenek és barátok gyülekeznek a halál körül, együttérzésüket felajánlva, miközben a figyelemért kiáltanak. A gyógyszeres doboz gyorsan a rend metaforájává válik; a gyógyszerekkel kapcsolatos kérdések Istenről való elmélkedésbe csapnak át. A hétköznapi és a spirituális összeolvad, ahogy Romm feltárja a minden sarkon leselkedő éles igazságokat, és nagy szenvedéllyel érzékelteti az anyját elvesztő lány félelmét, félelmét és dühét.
A The Mercy Papers a szívfájdalom közepette kezdődött, és eredetileg nem a közönségnek szánták. Az eredmény egy nyers, érzelgősségtől mentes könyv, amely visszhangzik az emberségtől. Robin Romm a család előtt tisztelegve olyan kitörölhetetlen portrét alkotott, amely mindenkit megszólít, aki valaha is szeretett és vesztett.
