Értékelés:
A könyv jól kidolgozottan tárja fel az elbeszélés fogalmát, szembeállítva a különböző filozófiai nézeteket, és megvilágítva az elbeszélés jelentőségét az identitás alakításában. A könyv egyensúlyt tart a filozófiai szigor és a hozzáférhetőség között, így egyaránt alkalmas a tudósok és az általános olvasók számára. Egyes olvasók, különösen az irodalomtudományban dolgozók, azonban feleslegesnek találhatják meglátásait, vagy más kategorizálásban mutatják be.
Előnyök:⬤ Jól kidolgozott és világos áttekintés az elbeszélésről
⬤ filozófiai mélységet kínál közérthető írásmóddal
⬤ éleslátó példák és megfigyelések
⬤ értékes az elbeszélés szerepének megértéséhez az identitásban
⬤ filozófusok és nem filozófusok számára egyaránt vonzó.
Egyes olvasók szerint redundáns és nem újszerű az irodalomtudósok számára; úgy érezhetik, hogy inkább az ismert fogalmakat kategorizálja másképp, mintsem új gondolatokat vezetne be.
(4 olvasói vélemény alapján)
Peter Goldie azt vizsgálja, hogyan gondolkodunk életünkről - múltunkról, jelenünkről és jövőnkről - narratív módon. A narratíva fogalma rendkívül aktuális és igen vitatott a legkülönbözőbb területeken, így a filozófiában, a pszichológiában és a pszichoanalízisben, a történettudományban és az irodalomban. A The Mess Inside a diskurzus mindezen területeivel foglalkozik, és utat mutat a szkeptikusok között, akik elutasítják, hogy a narratívának egyáltalán van értelme, és azok között, akik szerint önvalónk valamilyen módon narratívából áll.
A narratíva fogalmának bevezetése után Goldie azt tárgyalja, hogy a múltat narratív szempontból hogyan dolgozzuk fel. Ez magában foglalja a narratív gondolkodás alapvetően perspektivikus jellegének feltárását, amely az emlékezetről szóló számos újabb empirikus munkából nyer támogatást. Irodalmi példákra és pszichológiai munkákra támaszkodva Goldie a gyászt a narratív gondolkodás e fajtájának esettanulmányaként vizsgálja, és a "lezárás" kulcsfontosságú fogalmának megvitatásáig jut el. A jövőnkről való narratív gondolkodásra térve Goldie megvitatja a jövőnkről alkotott elképzeléseink és a múltról való emlékeink közötti számos strukturális párhuzamot, valamint az érzelmeink szerepét a múltunk fényében a jövőnkről való gondolkodásban elképzeltekre adott válaszként. Ezt követi egy második esettanulmány - az önmegbocsátás feltárása.
Ebben az úttörő könyvben Goldie szkepticizmust támogat azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy létezik olyan, hogy narratív én, de amellett érvel, hogy a narratív én-érzés megléte, amely teljesen különbözik az énlét bármilyen metafizikai fogalmától, a középpontjában annak áll, hogy mit jelent úgy gondolni magunkra és másokra, mint akiknek elbeszélhető múltjuk, jelenük és jövőjük van.
