The Midlander

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Booth Tarkington jelentőségét, mint egykor ünnepelt amerikai íróét, akit különösen az Indianapolis átalakulását bemutató „Növekedési trilógiája” miatt tartanak számon. Az olvasók nagyra értékelik ügyes jellemábrázolását és éleslátó társadalmi kommentárjait, különösen a kapitalizmus kialakulásáról és a környezeti problémákról. Ugyanakkor csalódottak vagyunk a jelenlegi ismeretlenségét és műveinek elérhetőségét illetően, különösen a Kindle-verzióhoz hasonló kiadásokkal kapcsolatos szerzői jogi problémák fényében.

Tarkingtont dicsérik erős jellemfejlődése és a 20. század eleji Amerika szemléletes ábrázolása miatt. Az olvasók elismerik az irodalomhoz való hozzájárulását, különösen a környezettudatosság és a társadalomkritika terén. A trilógia átfogó elbeszélést nyújt Indianapolis fejlődéséről, magával ragadó családi dinamikával.

Aggodalomra ad okot, hogy Tarkington elismertsége egyre csökken a kortárs irodalomban, és hogy művei nehezen szerezhetők be, egyes kiadványok kalózmásolatok. Emellett a Kindle-kiadás szerzői jogi státuszával kapcsolatos lehetséges problémákról is említést tesznek.

(6 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Newton Booth Tarkington (1869. július 29. - 1946. május 19.) amerikai regényíró és drámaíró, aki leginkább A csodálatos Ambersonok és az Alice Adams című regényeiről ismert. William Faulkner, John Updike és Colson Whitehead mellett egyike annak a négy regényírónak, aki többször is elnyerte a Pulitzer-díjat szépirodalomért. Bár ma (2020-ban) szinte elfelejtették, az 1910-es és 1920-as években Amerika legnagyobb élő írójának tartották. Több történetét filmre is feldolgozták. A 20. század első negyedében Tarkington Meredith Nicholsonnal, George Ade-dal és James Whitcomb Riley-val együtt hozzájárult az irodalom aranykorának megteremtéséhez Indianában.

Booth Tarkington egy cikluson át az indianai képviselőház tagja volt, kritikusan viszonyult az automobilok megjelenéséhez, és számos történetét a középnyugaton játszotta. Végül a Maine állambeli Kennebunkportba költözött, ahol még látásvesztése ellenére is folytatta életművét.

Az 1910-es és 1920-as években Tarkingtont a nagy amerikai regényírónak tartották, aki Mark Twainhez hasonlóan fontos volt. Műveit sokszor újranyomták, gyakran szerepeltek a bestsellerlistákon, számos díjat nyertek, és más médiumokban is feldolgozták. A Penrod és két folytatása rendszeres születésnapi ajándék volt a könyvmániás fiúknak. A későbbi huszadik században azonban a tudományos életben már nem foglalkoztak vele: nem volt kongresszus, nem volt társaság, nem volt Tarkington-tanulmányok folyóirat. 1985-ben példaként hozták fel őt arra, hogy milyen nagy lehet az eltérés egy szerző életében szerzett hírnév és a későbbi feledés között. E nézet szerint, ha egy szerzőnek sikerül a kortársai kedvében járnia - és Tarkington műveiben egy cseppnyi társadalomkritika sincs -, akkor a későbbi, elkerülhetetlenül más értékrendű és gondokkal küzdő olvasóknak nem fog tetszeni. (wikipedia.org)