Értékelés:
A könyv Joseph Conrad két fő művét tartalmazza: egy esszégyűjteményt a tengerről és egy rövid önéletrajzi művet. A recenzensek nagyra értékelik Conrad költői és olvasmányos ábrázolását a tengerészéletről, kiemelve szakmai tapasztalatait. Néhányan azonban rámutatnak, hogy a nem-regényes műveiből hiányzik a regényeiben fellelhető magával ragadó tulajdonság, és az esszéket a lendületes történetmeséléshez képest ólmosnak nevezik. Conrad és a vitorlázás romantikus korának rajongói általában élvezni fogják, míg mások talán kevésbé találják magával ragadónak.
Előnyök:⬤ Költői és olvasmányos leírások a tengerészetről és a tengerről.
⬤ Tükrözi Conrad tengerészként szerzett szakmai tapasztalatait.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a vitorlázásról a gőzhajózásra való áttérésről és a vitorláshajók kultúrájáról.
⬤ Érdekes önéletrajzi betekintés Conrad életébe és tapasztalataiba.
⬤ Conrad-rajongóknak vagy azoknak, akiknek van affinitásuk a hajók és a tenger témájához.
⬤ A nem szépirodalmi műveket kevésbé tartják lebilincselőnek és kevésbé jól megírtnak, mint Conrad szépirodalmi műveit.
⬤ Néhány esszét ólomszerűnek írnak le.
⬤ Az önéletrajzi művet kritikák érik, mert csapongó és nem igazi „feljegyzés”.
⬤ Nem biztos, hogy a hagyományos kalandregényeket kereső olvasók vagy a tengerészeti témákat nem ismerők számára vonzó.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Mirror of the Sea by Joseph Conrad, Fiction
Az első utamon a jó MacW-------- kapitány első tisztjeként emlékszem, hogy eléggé hízelgőnek éreztem magam, és vidáman végeztem a feladataimat, gyakorlatilag én magam voltam a parancsnok. Mégis, bármennyire is nagy volt az illúzióm, tény maradt, hogy az igazi parancsnok ott volt, és megerősítette az önbizalmamat..... Egészen addig, amíg nem voltam olyan szerencsétlen, hogy rajtakaptam a kapitányomat egy elhamarkodott dugóhúzás közben.
A látványtól, mondhatom, szörnyen megijedtem. Tisztában voltam az ember betegesen érzékeny természetével.
Szerencsére sikerült észrevétlenül visszahúzódnom, és a kabinlépcső lábánál gondosan ügyelve arra, hogy a tengeri csizmámmal erősen megtapossak, másodszorra is beléptem. E váratlan pillantás nélkül a következő huszonnégy órában egyetlen cselekedete sem keltette volna bennem a legcsekélyebb gyanút is, hogy nem minden rendben van az idegeivel.
