Értékelés:
A „When Art is Fatal: Monomania at its Worst” című könyv kritikái a Paul Gauguin által ihletett Charles Strickland életét körülvevő összetett narratívát emelik ki. Míg egyes olvasók értékelik a művészi zsenialitásra való törekvésről és a művészetért hozott áldozatokról szóló elgondolkodtató témákat, mások kihívást jelentenek az átható szexizmus és a nem szerethető karakterek. Az írásmódot gyakran dicsérik szépsége és mélysége miatt, bár egyesek megemlítik, hogy a kortárs nézőpontok miatt nehezen emészthető és ellentmondásos lehet.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és magával ragadó próza.
⬤ Elgondolkodtató témák a művészetről, a megszállottságról és az alkotó szellem természetéről.
⬤ Mély pszichológiai betekintést nyújt egy művész életébe.
⬤ Néhány lenyűgöző karakterábrázolás.
⬤ Magával ragadó képi világ és párbeszédek.
⬤ Az elbeszélésben átható szexizmus és a nőkkel szembeni problematikus hozzáállás.
⬤ Nem szerethető főszereplő és mellékszereplők.
⬤ Néhány olvasó lassúnak találta a tempót, különösen az elején.
⬤ Nyomtatási problémák, mint például a kis betűméret, rontják az olvasás élményét.
⬤ Vegyes érzések a karakterek hihetőségével és motivációival kapcsolatban; a művész elszigeteltségéről alkotott egyes vélemények irreálisnak tűnnek.
(177 olvasói vélemény alapján)
Bevallom, amikor először megismerkedtem Charles Stricklanddel, egy pillanatig sem vettem észre, hogy bármi szokatlan lenne benne.
Most mégis kevesen fogják tagadni nagyságát. Nem arról a nagyságról beszélek, amit az ember elér.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)