The Necromantics: Reanimation, the Historical Imagination, and Victorian British and Irish Literature
A Necromantics a történelem szó szerinti utóéletével foglalkozik. Renée Fox a Mary Shelley, Robert Browning, Charles Dickens, W.
B. Yeats, Bram Stoker és mások által életre keltett - szörnyeteges, metaforikus és olykor villamosított - újraélesztett holttesteket olvasva azt állítja, hogy ezek az élőhalott alakok a jelen azon vágyát testesítik meg, hogy a múltat a saját képére formálja át. Fox a „nekromantikus irodalmat” a szentimentális történetírás, az orvosi elektromosság, a birodalmi gótikus szörnyek és az ír irodalmi megújulás tizenkilencedik századi metszéspontjában helyezi el, azt állítva, hogy ezek a szellemtelen testek ellenállnak a történelem mindig kísértő erejéről szóló kritikai feltételezéseknek.
Azáltal, hogy az ír újjászületés szövegeit a tizenkilencedik századi nekromantikus művek tágabb körén belül vizsgálja, a The Necromantics megkérdőjelezi a viktoriánus tanulmányok azon tendenciáját, hogy az ír és az angol nemzeti hagyományokat egyetlen brit egészbe olvasztják, valamint az ír tanulmányok posztkoloniális törekvéseit, hogy egy külön ír kánont kordonba zárjanak. Fox így új kapcsolatokat teremt az egymással ellentétes politikai, formai és történelmi hagyományok között.
Ezzel a nekromantikus irodalmat egy olyan kortárs reparatív olvasási gyakorlat modelljeként javasolja, amely új esztétikai rokonsággal képes újjáéleszteni a XIX. századi szövegeket, bemutatva, hogy minden hatékony olvasási aktus mindig az újraélesztés erőfeszítése.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)