Olvasói vélemények
Összegzés:Alenka Zupancic „The Odd One In” című könyve a komédia természetét vizsgálja különböző filozófusok, például Hegel, Freud és Lacan szemszögéből. Zupancic amellett érvel, hogy az igazi komikum az Egy és a Kettő kapcsolatából fakad, és ez sokkal inkább a lét lényegéről szól, mint puszta humorról. A könyv klasszikus szövegeket vesz újra elő, és modern párhuzamokat von, miközben saját értelmezését is hozza a komédia filozófiai gyökereiről.
Előnyök:A könyv eredeti filozófiai nézőpontot kínál a komédiáról, kapcsolatot teremtve a klasszikus és a kortárs gondolkodás között. Zupancic egyedi értelmezései a komédia olyan friss megértését nyújtják, amely túllép a humor egyszerű definícióin, és az olvasót a téma mélyebb feltárására ösztönzi. Az írás hatékonyan fogalmazza meg a komikum természetéről, valamint a tragédiához és az emberi léthez való viszonyáról szóló összetett gondolatokat.
Hátrányok:Egyes olvasók talán túlságosan bonyolultnak vagy sűrűnek találják Zupancic érveit, mivel mélyen belemerülnek olyan filozófiai fogalmakba, amelyek megértése kihívást jelenthet. Vannak olyan kritikák, amelyek szerint a könyv túlságosan is az intellektuális igényességre támaszkodik, és figyelmen kívül hagyhatja a humor egyszerűbb kereteit. Emellett a klasszikus filozófusokkal való összehasonlítások talán nem minden olvasó számára találnak visszhangra, ami miatt a művet esetleg ezoterikusabbnak érezhetjük.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Odd One in: On Comedy
Könyv tartalma:
Egy lacaniánus pillantás arra, hogy a komédia hogyan segíthet a filozófia megmentésében, Hegeltől és Moliertől George W. Bushig és Boratig terjedő példákkal.
Miért filozofáljunk a komédiáról? Mi értelme van a komikum filozófiai és pszichoanalitikus szempontból történő vizsgálatának? A The Odd One In című könyvben Alenka Zupancic azt vizsgálja, hogyan segíthet a filozófia és a pszichoanalízis megérteni a komédia gyakorlatában rejlő mozgást és logikát, és hogyan segíthet a komédia a filozófiának és a pszichoanalízisnek felismerni az emberiségnek nevezett dolog néhány döntő mechanizmusát és viszontagságát.
A komédiát természeténél fogva nehéz fogalmakkal és definíciókkal rögzíteni, de mint művészeti forma és társadalmi gyakorlat a komédia az idegen tárgyakkal való tartózkodás módja - a kivétel bevonása. A filozófia viszonya a komédiához, írja Zupancic, nem éppen egyszerű történet (és valóban tartalmaz néhány komikus elemet). Kezdődhetne Arisztotelész Poétika című elveszett könyvével, amely a komédiáról és a nevetésről értekezik (és amelyet Umberto Eco A rózsa neve című műve tett híressé ). De Zupancic a filozófusok és a komédia példaképeinek egész sorára támaszkodik, Arisztophanésztől, Moli re, Hegelen, Freudon és Lacanon át George W. Bushig és Boratig. Élesen különbséget tesz a komédia és az ideológiailag erőltetett, "naturalizált" vidámság között. A valódi, felforgató komédia azokból a rövidzárlatokból él, amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenek a heterogén rendek között. Zupancic azokat a mechanizmusokat és folyamatokat vizsgálja, amelyek révén a komédia beengedi a különcöket.
