Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
A mai Manilában a nyomornegyedek és földönfutó települések a város minden pontján megtalálhatóak, gyakran közvetlenül a kiváltságosok falazott enklávéi ellenében, létrehozva Marco Garrido "patchwork city"-jének összetett geopolitikai mintázatát. Garrido dokumentálja Manila feldarabolódását az osztályok, különösen a nyomornegyedek, valamint a felső- és középosztálybeli enklávék által meghatározott terek sokaságára.
Ezután a városi töredezettségen túlmutatva az osztályviszonyokra és a politikára gyakorolt hatását vizsgálja, és azt állítja, hogy e nyomornegyedek és enklávék elszaporodása, valamint az egymást követő közelségük fokozta az osztályviszonyokat. Az enklávék lakói számára a nyomornegyedek közelsége a bizonytalanság forrása, ami arra kényszeríti őket, hogy térbeli határokat szabjanak a nyomornegyedek lakóinak. A nyomornegyedek lakói számára e határok rendszeres felállítása a diszkrimináció átható érzését kelti.
Az osztályhatárok ezután kiéleződnek a lakhatási szakadék mentén, és a városi szegények és a középosztály nem mint munkaerő és tőke, hanem mint lakásfoglalók és "falusiak" jelennek meg, ahogy Manilában nevezik a külterületi lakosokat. Garrido a populista elnök, Joseph Estrada esetével tovább vizsgálja e szakadék politizálódását, és megállapítja, hogy a két oldal nem csak a városhoz való jogról, hanem magáról a demokrácia természetéről is vitába keveredett.
A Patchwork City rávilágít arra, hogy a szegregáció, az osztályviszonyok és a demokrácia hogyan függnek össze. Végül világossá teszi, hogy az osztály mint társadalmi struktúra ugyanolyan nélkülözhetetlen Manila - és a globális Dél sok más városának - tanulmányozásához, mint a faji hovatartozás az amerikai városok tanulmányozásához.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)