The Rich Don't Always Win: The Forgotten Triumph Over Plutocracy That Created the American Middle Class, 1900-1970 (A gazdagok nem mindig győznek)

Olvasói vélemények

Sam Pizzigati „The Rich Don't Always Win” című könyve alaposan kutatott és lenyűgöző módon vizsgálja az amerikai történelmi és kortárs gazdasági egyenlőtlenségeket. Belemerül a plutokrácia elleni küzdelembe, és betekintést nyújt abba, hogy a szervezett mozgalmak hogyan vezethetnek jelentős társadalmi reformokhoz. Az elbeszélés rávilágít a vagyonkoncentráció ciklikus jellegére, valamint a gazdasági egyenlőtlenségek kezelésében elért múltbeli sikerekből és kudarcokból levonható tanulságokra.

Jól kutatott és éleslátó, történelmi kontextust nyújt a középosztály plutokrácia elleni harcáról. Magával ragadó és elgondolkodtató írás, amely reményre és cselekvésre ösztönöz. Értékes tanulságokat kínál a múltbeli társadalmi változásért indított mozgalmakból, és tárgyalja, hogy az adópolitikák történelmileg hogyan kedveztek a középosztálynak. Az olvasók értékelik a tudományos megközelítést és a részletes kifejtést.

Néhány olvasó hosszúnak találta a könyvet, és úgy érezte, hogy az üzenetét tömörebben is átadhatta volna. Kritika érte, hogy a gazdasági viták során a faji kérdésekre nem fordítottak kellő figyelmet. Néhány kritika megkérdőjelezte a bemutatott optimizmust, mivel úgy érezték, hogy a valóság gyakran kedvezőbb eredményt sugall a gazdagok számára, mint a munkásosztály számára.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rich Don't Always Win: The Forgotten Triumph Over Plutocracy That Created the American Middle Class, 1900-1970

Könyv tartalma:

Az Occupy Wall Street tüntetések megragadták Amerika politikai fantáziáját. A közvélemény-kutatások szerint a nemzet kétharmada úgy véli, hogy Amerika hatalmas vagyonát "egyenletesebben kellene elosztani". Ugyanakkor majdnem ugyanennyi amerikai - jóval több mint a fele - úgy érzi, hogy a tiltakozásoknak végső soron "kevés hatása" lesz az amerikai egyenlőtlenségekre. Mi magyarázza ezt az eltérést? A legtöbb amerikai beletörődött abba a hitbe, hogy a gazdagok egyszerűen mindig megkapják, amit akarnak.

Csakhogy ez nem így van.

Egy évszázaddal ezelőtt az Egyesült Államokban a maiaknál is uralkodóbb szupergazdagok éltek. Ötven évvel később azonban ez a szupergazdagság szinte teljesen eltűnt. Fenséges kúriáik és birtokaik múzeumokká és egyetemi kampuszokká váltak, Amerika pedig egy vibráló, tömeges középosztálybeli nemzetté vált, az első és legszebbé, amelyet a világ valaha látott.

A mai amerikaiaknak nem kevés inspirációt kellene meríteniük ebből a lenyűgöző változásból. Végül is, ha elődeink sikeresen visszaverték a nagy szerencsét, miért ne tehetnénk meg mi is? De ez az átalakulás gyakorlatilag senkit sem inspirál. Hogy miért? Mert a mögötte álló történet szinte teljesen ismeretlen maradt, egészen mostanáig.

Ez az eleven, népszerű történelem közvetlenül szól a politikai kilátástalansághoz, amelyet oly sok amerikai érez. Azáltal, hogy nyomon követi, hogyan buktatták meg az átlag amerikaiak a plutokráciát a 20. század első felében - és hogyan tért vissza a plutokrácia -, A gazdagok nem mindig győznek felruházza az Occupy Wall Street Amerikát egy mélyebb megértéssel arról, hogy mit kell tennünk, hogy az Egyesült Államok visszatérjen az amerikai álom útjára.