Értékelés:
A Conor McPherson által írt „A tengerész” kritikái kiemelik a sötét, mégis humoros témákat, az erős szereplőgárdát, valamint a megváltás és az emberi gyarlóság egzisztenciális kérdéseit. Sok kritikus hangsúlyozta, hogy a darabot élőben kell megtapasztalni, hogy teljes mértékben értékelni lehessen a darab hatását és a színészek dinamikus játékát.
Előnyök:⬤ Kiváló karakterfejlődés és társulati színészi játék, amelyet öröm nézni.
⬤ A sötét humor mély érzelmi témákkal párosul, így egyszerre megható és vicces.
⬤ Magával ragadó párbeszédek és jól felépített cselekmény, amely a színházrajongóknak is tetszik.
⬤ A megváltás és a tökéletlenség mély témáira reflektál.
⬤ Szórakoztató és könnyen követhető, alkalmas a színpadi élmény újbóli átélésére.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy a cselekmény nem túl bonyolult, és ismerős elemeket tartalmaz.
⬤ Rámutattak, hogy a darab nem biztos, hogy az átlagos színházlátogatóknak tetszeni fog, akik szórakozást keresnek, mivel sötétebb és magába fordulóbb.
⬤ Egyetértés van abban, hogy bár az olvasmány élvezetes, az élő előadás sokkal jobb.
(9 olvasói vélemény alapján)
Conor McPherson visszatér szülőföldjére, Dublinba, ahol új darabja játszódik, amelyet 2006 őszén a londoni Nemzeti Színházban fog rendezni a várva várt előadásban.
Karácsony este van, és James „Sharky” Harkin, az egykori halász, kocsisofőr és sofőr barátaival összegyűlik a vak bátyjával közös koszos lakásban, hogy piát igyanak és kártyázzanak. Ahogy a szentestéből karácsony napja lesz, az ismerős külsejű idegen, Mr.
Lockhart emlékezteti Sharkyt az alkura, amelyet akkor kötött, amikor utoljára találkoztak a börtönben - és Sharky hirtelen azon kapja magát, hogy olyan játékot játszik, amelynek tétje a lelke. Ezzel a pompás hangulatú új darabbal McPherson ismét beavatja közönségét, ezúttal a fausti téma újragondolásával.
