The Sky Broke More

Könyv tartalma:

Garth Graeper első egészestés gyűjteménye, melyben az ökopoétika, a kísértettörténet és a sci-fi thriller keveredik, a túlélést képzeli el egy olyan világban, ahol a természet, az idő és az identitás instabil és ragadozó.

Graeper első egészestés gyűjteménye olyan sokféle forrásból merít ihletet, mint Tarkovszkij Sztalkere, a képregényfigura Swamp Thing és a romantikus látnok, Dorothy Wordsworth, és bővelkedik átváltozásokban. Az intimitás és az apokalipszis között ingadozva egyetlen test, fa vagy hang sem marad sokáig érintetlen. Alighogy az olvasó kiűzetett a Lake Districtben egy kísérteties megszállottságból, máris visszavezetik a víz körforgásába, amely az égből zúdul le, hogy táplálja a növényeket, vagy újra felébred álmából, és megpróbál megragadni egy kezet, emlékezni egy arcra. Ebben az ökoszisztémában, ahol "a magas lilák közé szorulva / testek lötyögnek", a zöld rétek nem annyira bukolikus hátteret, mint inkább az agresszív rekultiváció helyszínét kínálják. A tömör nyelvezet és a tüskésen éles képek által hajtott versek elmosják a határokat a kívül és a belül között, megkérdőjelezik az én antropocentrikus fogalmait, és a társak és a versengés közötti ingadozó teret tárják fel a fogyatkozó erőforrások korában.

"A The Sky Broke More versei a hallgatás nehéz munkáját és az általa elért erőteljes ráhangolódást dokumentálják - szeretteinkkel, a természettel, a halottakkal. Graeper feszes lírája emberi és földi hangokat és érzéseket - szívdobogást és üvöltést, hangot és vihart, lélegzetet és madárcsicsergést - fon össze valami egyszerre gyönyörűvé és nyugtalanítóvá: "a hangok olyan abszolút sűrűségét, hogy akár csendnek is hallhatjuk." - Nancy Kuhl.

"Álomszerű, festői vonalakkal írja le The Sky Broke More egy olyan világot, amely egyszerre haldoklik és burjánzik, ahol "nedv és vér" keveredik, és ahol "egy / halványkék virág / a feketén / virágzik". Véges végek helyett metamorfózisok és - gyakran fájdalmas - újjászületések vannak, miközben egy szörnyű és csodálatos hibriditás uralkodik. Minden változóban van, kivéve egy elemet: a hangot. Ezekben a sürgető, mélyen átélt versekben a művészi késztetés az, ami felhúz, és ami megmarad." - Laura Sims.

"Garth Graeper olyan gyönyörű, nyugtalanító természetköltészetet ír, amilyet csak az írhat, aki a földbe ássa magát, ráhangolódva a természeti világ hangjaira, illataira, textúráira és formáira. Amit Graeper ebben a természeti világban talál, az egyfajta érzéki nyelv: a világ a "nyelv csápjaival" szól a költőhöz. Ez egy fizikai nyelv, és gyakran erőszakos. A versek a természet "véres esőjében" és "vérengzésében" játszódnak, "fekete mocsárba kényszerül/nyelv/nyelven keresztül". Graeper versei rövidek, de magával ragadóak, elevenek és szinte lehengerlőek." - Johannes G ransson.

"Ezeknek a verseknek a földje őszinte és erotikus, tele van az emberi sérülések testek kibomlásával, mégis úgy hangzik, hogy minden egyes hanggal gyógyul. Gondosságuk lenyűgöző, és gyönyörűséges. Kitartóan tapintható, kommunikatív, Graeper 'vad szükség- / dala' egyforma ügyességgel fonja át fülét prózán és versen. Mintha Ceravolo füléhez tartaná a költő, úgy hangzik (Dorothy) Wordsworth. Hozd a szíved közel a mohához, utazz a féregúton, hangok alatt hangok, "szent szájról / szájra a / sár alól". A nyelvben a zenét megtalálva, Az égbolt többéátmenetet kínál ajándékba a sötét időkben. --Jonathan Skinner.

Költészet. Környezetvédelmi tanulmányok.