The Typists Play Monopoly

Olvasói vélemények

Kathleen McClung _The Typists Play Monopoly_ című verseskötete ünnepelt költői gyűjtemény, amely a formális költői struktúrákat közérthető nyelvezettel és hétköznapi témákkal ötvözi. A kritikusok dicsérik a különböző költői formák ügyes használatát, az érzelmi mélységeket, valamint azt a képességét, hogy az olvasókat megragadható témákkal vonzza, miközben elgondolkodtató reflexiókat is nyújt.

A költészet hozzáférhető, humoros és elgondolkodtató. McClung lenyűgözően ért az olyan formákhoz, mint a szonett és a sestina, és hatékonyan érzékelteti a mindennapi élet és az emberi tapasztalatok árnyalatait. Az olvasók úgy találják, hogy művei egyszerre technikailag megalapozottak és érzelmileg átérezhetőek, témáik átélhetőek, és természetes, társalgási hangon szólalnak meg.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a formális költészet, és a műfajban kevésbé jártasak kezdetben talán ellenállnak a verssel való foglalkozásnak. Számos kritika szerint azonban McClung művei leküzdik ezt az akadályt, és ezáltal könnyebben megközelíthetővé válnak.

(7 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Régóta csodálom Kathleen McClung szonettkoronáit. Milyen boldog voltam hát, amikor meglepett, hogy milyen ügyesen bánik a sestinával, amelyet a tradicionalisták metrumérzékével és a kortárs költők társalgási érzékével ír. Az is örömmel töltött el, hogy a koronákkal együtt több sestinát is felvett a kötetébe. A könyvnek tulajdonképpen már csak a formái teljesítménye miatt is kötelező olvasmánynak kellene lennie. Mindehhez azonban hozzáad egy szinte vallásos életszemléletet, amelyben a világ sajátosságai és tevékenységei, legyen szó iratmegsemmisítésről vagy kerekesszékek lemosásáról, szentnek hatnak. A címadó vers utolsó sora: „Én vagyok a róka, éberen, ugrándozva”, McClung magát szimbolizálja. A The Typists Play Monopoly című kötetben a technikai képességeinek óriási nagysága félelmetes, de ha a mondanivalójával párosul, akkor ez az ő zsenialitása.

-Kim Bridgford, a Mezzo Cammin szerkesztője; a Doll szerzője.

Ritka költő kell ahhoz, hogy ilyen verseket írjon, hagyományos versformákat használva, hogy tisztelegjen azok előtt az életek előtt, amelyeket nem látunk. Kathleen McClung sestinákban, villanellákban, centókban és három mesteri szonettkoronában együttérzéssel, intelligenciával és biztos lábakon álló kegyelemmel krónikázza meg azt, amiről egyébként lemaradnánk. Ez a gyűjtemény egyszerre lesújtó és szellemes versekben hívja fel a figyelmünket arra, „ami a fátyolok alatt lélegzik”, hogy tanúi legyünk a bérelt házakban és sikátorokban kibontakozó életeknek. McClung nem fordítja el a tekintetét - és nem hagyja nekünk sem -, addig égetve valós és elképzelt témáit, amíg azok ragyogva, világító fényben ragyognak a sötétben. Nem tudom, melyiket csodálom jobban: a mesteri mesterséget vagy a költő éleslátó érzékenységét.

-Holly J. Hughes, a Hollók vitorlázása és az Elmúlások szerzője

Kathleen McClung első könyve, a The Typists Play Monopoly (A gépírók monopolyt játszanak) nem versgyűjtemény, hanem emlékek olyan szorosan egy egységes vágyakozássá szőtt kompendiuma, hogy könnyen elfelejtjük, hogy a saját életünkön kívül egy másik életet látunk, és csodálatos példája annak, hogyan lehet egy művön keresztül egy hipnotizáló ívet húzni. A versek közül sok vignettára vagy rövid színdarabra hasonlít, ahogy McClung kinyitja és becsukja az ajtót az emlékek előtt, amelyek fényességükben fájnak, lüktetnek attól, hogy képtelenek lemondani a fejében lévő színpadról. A pontos képi világ és a feszes nyelvezet feltárja azt a tájat, amelyet a saját tudatalattink ismer a szülővárosunkról, majd újra felhasználja, újra benépesíti emlékeinket ezekkel az új, izgalmas - és gyakran hátborzongatóan tragikus - karakterekkel egy olyan Észak-Kaliforniából, amely szemérmetlenül nyugtalan és gyönyörű.

-Indigo Moor, Sacramento költője