The Undefeated

Olvasói vélemények

Palóczi-Horváth György memoárja megragadó és mélyen személyes beszámolót nyújt a viharos magyarországi életéről, beleértve a magyar arisztokráciában felnőtté válását, a kommunizmusba való bekapcsolódását, a bebörtönzést, a kínzásokat és a kommunista eszmékből való kiábrándulását. Az elbeszélést intenzív személyes érzelmek és történelmi kontextus hatja át, feltárva a rendszer abszurditását és brutalitását, amelyben élt.

A könyvet az elejétől a végéig lebilincselőnek és magával ragadónak írják le. Mély betekintést nyújt a kommunista Magyarország elnyomó természetébe, és erőteljes személyes vallomást tesz a rendszer ellen. Az olvasók nagyra értékelik Palóczi-Horváth emberségét, átélhető tapasztalatait és azt a megvilágító erejű nézőpontot, amellyel a történelmi eseményeket szemléli. Sokan jól megírtnak találják, és a 20. századi európai történelem iránt érdeklődők számára kötelező olvasmányként ajánlják.

Néhány olvasó talán felkavarónak találja a témát, mivel a kínzással és a bebörtönzéssel kapcsolatos témákkal foglalkozik. Olyan hátborzongató és borzalmas részleteket említ, amelyek egyesek számára érzelmileg megterhelőek lehetnek. Emellett, bár az elbeszélés lebilincselő, azok, akiket nem érdekelnek a történelmi emlékiratok vagy a magyar történelem sajátos összefüggései, talán nem találják annyira magával ragadónak.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Palóczi-Horváth György 1908-ban született magyarországi feudális nemesi családban. Kiváltságos háttere ellenére rá kellett jönnie, hogy családja vagyona a brutalizált parasztság kizsákmányolásán alapult.

Az 1930-as évekre aktív náciellenes aktivistává vált; 1941-re menekülni kényszerült az országból. A háború után visszatérve elkötelezett kommunista lett; ez azonban nem akadályozta meg, hogy a kommunista rezsim letartóztassa, megkínozza és bebörtönözze. 1832 napot töltött börtönben, ebből sokat a földalatti börtöncellák magánzárkájában.

Végül 1954-ben szabadult; de a magyar forradalom után kénytelen volt feleségével és gyermekével együtt Nagy-Britanniába menekülni, ahol menedéket kapott. Özvegye, Agi Argent új utószava leírja, hogyan élték túl.