The Visions of Isobel Gowdie: Mágia, boszorkányság és sötét sámánizmus a tizenhetedik századi Skóciában

Olvasói vélemények

Emma Wilby könyve Isobel Gowdie boszorkányvallomásairól lenyűgöző és tudományos igényű feltárás, amely mélyen belemerül a kora újkori Európa boszorkányságának kulturális és történelmi összefüggéseibe. Különböző interdiszciplináris megközelítéseket integrál Gowdie életének és vallomásainak elemzéséhez, és olyan összetett figuraként mutatja be őt, aki egyszerre testesíti meg a sámánista gyakorlatokat és a korabeli nők előtt álló kihívásokat. A könyvet dicsérik a kutatás mélységéért, magával ragadó prózájáért és provokatív gondolataiért.

⬤ A boszorkányság izgalmas, jól kutatott elemzése
⬤ magával ragadó írói stílus
⬤ széleskörű interdiszciplináris megközelítés
⬤ újszerű betekintést nyújt Isobel Gowdie életébe és vallomásainak kulturális kontextusába
⬤ humort és élénk elbeszélést tartalmaz
⬤ értékes forrás a boszorkánysággal foglalkozó diákok és gyakorlók számára.

⬤ Hosszú, mintegy 660 oldal
⬤ a régi skót nyelvezet miatt a nem tudósok számára nehezen érthető
⬤ hiányzik a fogalmak glosszáriuma
⬤ a középangol idézetek mellett nem tartalmaz modern fordításokat
⬤ kissé költségesnek tekinthető.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Visions of Isobel Gowdie: Magic, Witchcraft and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland

Könyv tartalma:

Isobel Gowdie vallomásait széles körben elismerik, mint a legkülönlegesebbeket, amelyeket Nagy-Britanniában feljegyeztek. Leíró erejük és élénk képi világuk jelentős érdeklődést váltott ki mind tudományos, mind népszerűségi szinten.

A történészek körében a vallomásokat azért ünneplik, mert egyedülálló betekintést nyújtanak abba, hogy a tündérhit és a boszorkányhit hogyan hatott egymásra a kora újkori tudatban; ellentmondásosabb, hogy bizonyítékként hivatkoznak a kereszténység előtti eredetű sámánista látnoki hagyományok létezésére Skóciában ebben az időszakban. Népi szinten Isobel Gowdie vallomásai minden más brit boszorkányper feljegyzésénél jobban befolyásolták a wicca rituális hagyományainak kialakulását. A szerző által felfedezett, közel 200 éve elveszettnek hitt eredeti tárgyalási jegyzőkönyvek (amelyek hitelesítését jelenleg a Skót Nemzeti Levéltár végzi) kiindulópontot nyújtanak a vallomások és a mögöttük álló nő interdiszciplináris vizsgálatához.

A könyv történelmi, pszichológiai, összehasonlító vallás- és antropológiai szempontok felhasználásával arra vállalkozik, hogy elkülönítse Isobel Gowdie hangját a kihallgatóiétól, és meghatározza azokat az élményeket és meggyőződéseket, amelyek vallomásait létrehozhatták. A könyv a következőket vizsgálja: Mennyire gyakoroltak a boszorkánysággal vádoltak öntudatosan káros mágiát? Valóban úgy gondolták-e, hogy paktumot kötöttek egy elképzelt ördöggel?

Részt vettek-e valaha eksztatikus szektaszertartásokon? A szerző amellett érvel, hogy Isobel tanúságtételének alapos elemzése alátámasztja azt a nézetet, hogy a XVII. századi Nagy-Britanniában a népi spiritualitást a keresztény tanítások és a kereszténység előtti eredetű sámánista látnoki hagyományok mély kölcsönhatása alakította.

Ezek a megállapítások megerősítik a boszorkányvallomások értékét, mint a kora újkori vallási képzelet összetettségének egyedülálló ablakát.