Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Vulgar Tongue: Medieval and Postmedieval Vernacularity
A latin Európa történelmébe mélyen beágyazott népnyelv ("a rabszolgák nyelve") még mindig a hovatartozás, az identitás és a kulturális küzdelem sürgető kérdései felé vonz bennünket. A középkori Latin-Európa népnyelvi politikája gazdagon összetett volt, és az általuk hátrahagyott gondolati és érzelmi struktúrák tartósan hatással voltak a nyugati kultúrára. A The Vulgar Tongue több mint egy tucatnyi nyelvi helyzetet vizsgáló tanulmányon keresztül tárja fel az európai vernakuláris nyelv történetét a XII. századi Angliától és Franciaországtól a XX. századi Indiáig és Észak-Amerikáig, a nemzetek, birodalmak vagy etnikai közösségek építésétől a nemek, osztályok vagy vallások politikájáig.
A The Vulgar Tongue esszéi új nézőpontokat kínálnak a köznyelv eszméjéről olyan különböző kontextusokban, mint Ramon Llull XIII. századi egyetemes nyelvtani prefigurációja, a korai középangol ortográfiája, a korai újkori holland nyelvi tisztaságért folytatott humanista küzdelem, valamint a szerb és a román standard kialakulása az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben. Itt a latin, az európai értelmiségiek "közös nyelve" olykor csak egy másik népnyelv, a szanszkrit és a hindi Shakespeare nyelveként tart igényt magára, az afroamerikai költészet a középangol nyelvvel való társalgásban fedezhető fel, és a XIV. századi Firenze nem Dante és Boccaccio, hanem a kézműves költő, Pucci városává válik. A francia dialektus árnyalatai finom politikai üzeneteket közvetítenek, miközben a francia és a német mint női "anyanyelv" státuszát hevesen cáfolják és éppoly hevesen elfogadják. A klerikusok a dialektust, a nyelvjárást és a gesztusokat - nem pedig magát a nyelvet - a "vulgáris" prédikáció jellemzőiként kezelik, vagy pedig a bibliafordítás mellett érvelnek, elsősorban saját tudományos szabadságuk érdekében.
A végtelenül képlékeny jelentés és hivatkozás, a "népnyelv" kifejezés úgy jelenik meg ebben a könyvben, mint hídépítő a számtalan jelenség között, amelyeket leírhat, mint a nyugati kultúra történetére és az azt elemzők felelősségére vonatkozó reflexió középpontja.
