Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
„Mintha a The Remains of the Dayt Kingsley Amis írta volna, A pincér... az egyik legtisztábban szórakoztató regény, amit évek óta olvastam. Ez a könyv olyan étel, amit nem akarsz majd befejezni. „ -J. Ryan Stradal, a New York Times bestsellerszerzője, a Kitchens of the Great Midwest (A nagy középnyugat konyhái) szerzője.
A modern klasszikusok, A nap maradékai és az Egy úriember Moszkvában hagyományait követve jön A pincér, amelyben egy megkopott európai étterem finoman hangolt egyensúlyát egy váratlan vendég visszavonhatatlanul felborítja.
A The Hills abból az időből származik, amikor a disznók disznók voltak, a disznók pedig disznók voltak, ahogy a főpincér szereti mondani - más szóval az 1800-as évek közepéről. Minden nap azzal kezdődik, hogy a főpincér felveszi a zakóját. Egyik karjával befelé, majd a másikkal. A vállára húzza. A szarvgombok felhajtva. Mindig ugyanúgy.
Csilingelés hallatszik. Evőeszközök mozognak a porcelán körül és a szájakhoz. De ebben a maga nemében létező univerzumban alig van érintkezés a törzsvendégek asztalai között. És a pincér pontosan így szereti. Puszta rutin... egészen addig, amíg egy gyönyörű fiatal nő be nem lép az ajtón, és fel nem borítja az étterem és mindannak a kényes egyensúlyát, amit az étterem képvisel.
A Pincér a hangok kaleidoszkópikus váltakozásával - a főpincér, a csapos, a ruhatáros, a séf, aki soha nem szólal meg - elbeszélve az irodalmi regényirodalom egy izgalmas új hangjának észak-amerikai debütálását jelenti, amely után vágyakozni fogunk arra, hogy leüljünk a The Hillsben, rendeljünk egy italt, és nézzük a világot. ....
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)