Értékelés:
A kritikák a könyvvel kapcsolatos tapasztalatok széles skáláját emelik ki, kiemelve annak erkölcsi és politikai témáit, valamint a nosztalgikus elismerés és az írói stílusra és az elavult nézetekre vonatkozó kritikai ellenérzések keverékét.
Előnyök:Jól megírt és fontos a gyerekek számára, értékes életre szóló tanulságokat tartalmaz, felnőttek számára is élvezhető, nosztalgiát ébreszt, és erkölcsi üzenete van a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban.
Hátrányok:Az írói stílust kritizálták, hogy szegényes és túlságosan didaktikus, elavult és sértő nézeteket tartalmaz a faji és osztálybeli különbségekről, és egyes kiadásokból hiányoznak az illusztrációk, ami csalódást okozott egyes olvasóknak.
(7 olvasói vélemény alapján)
Egy komor, csodálatos és klasszikus fantasy mese gyerekeknek és felnőtteknek: Egy szegény, bántalmazott fiú kéményseprőként dolgozik. Megfullad, de tovább él és tanul a varázslatos vízi világban. Talán ő és barátai - hozzá hasonlóan vízbe fulladt emberek - kaphatnak egy második esélyt az élők között?
A The Water-Babies, A Fairy Tale for a Land Baby (először 1862-63-ban jelent meg) egyik fontos aspektusa a gyermekmunka kritikája; a regénynek tulajdonítják, hogy elősegítette az 1864-es Kéményseprő-szabályozási törvény elfogadását, amely megtiltotta a kiskorúak kéményseprőként való alkalmazását.
Ez a modern kori mese tudománytörténeti szempontból is érdekes. Charles Kingsley (1819-75) híres író és az anglikán egyház széleskörű egyházi papja volt, aki élénken érdeklődött a biológia és a természettudományok iránt; a darwinizmus korai támogatója volt. A metamorfózisokkal és a fejlődő szervezetekkel a Vízibabák népszerűsítette Darwin evolúciós elméletét a gyermekek számára, bár a lamarckizmus felé hajlóan - a viselkedés lehet az evolúció mozgatórugója.
Kingsley a On the Origin of Species (1859) néhány nappal a megjelenés előtt írt recenziójában kifejtette, hogy "a háziasított állatok és növények kereszteződését figyelve már régóta megtanult hitetlenkedni a fajok állandóságának dogmájában". Kingsley és Charles Darwin barátok lettek. Könyvének következő kiadásában Darwin utalt Kingsley-re, amikor azt állította, hogy "Egy híres író és istenfélő írta nekem, hogy "fokozatosan megtanulta belátni, hogy az Istenségről éppoly nemes felfogás azt hinni, hogy néhány eredeti, más és szükséges formákká önfejlődésre képes formát teremtett, mint azt hinni, hogy újabb teremtési aktusra volt szüksége, hogy a törvényei által okozott űrt pótolja".".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)