The Way She Feels: Életem a határon képekben és darabokban

Olvasói vélemények

Courtney Cook „The Way She Feels” című könyve egy szívből jövő memoár, amely a borderline személyiségzavarral (BPD) való együttélés tapasztalatait tárja fel. Túlnyomórészt pozitív és néhány kritikus kritikát is kapott. Az olvasók értékelik a nyers őszinteséget, a magával ragadó illusztrációkat és az átélhető történeteket, különösen azok, akik azonosulnak a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmekkel. Néhányan azonban úgy érezték, hogy hiányzik belőle a tényszerű tartalom, és bizonyos területeken túlságosan explicit, míg néhányan a képregényformátumot nem kedvelik.

⬤ Nyers, őszinte és átélhető történetmesélés a BPD-ről és a mentális egészséggel kapcsolatos tapasztalatokról.
⬤ Gyönyörű és tartalmas illusztrációk, amelyek fokozzák az olvasás élményét.
⬤ Betekintést és megértést nyújt mind a mentális egészségügyi problémákkal küzdők, mind a tanulni vágyók számára.
⬤ Sok olvasó megnyugtatónak és megerősítőnek találta, úgy érezte, hogy látják és megértik.
⬤ Magával ragadó és élvezetes azok számára, akik értékelik a személyes történeteket és a művészetet.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy nem tartotta fenn a figyelmüket, vagy túlságosan egyértelmű volt.
⬤ Néhányan kritizálták a képregény formátumot, mivel az gyerekes vagy túlságosan leegyszerűsítő.
⬤ Csalódottak azok, akik tényszerű információkat vagy útmutatást keresnek a BPD-ről.
⬤ Néhányan aggodalmukat fejezték ki a negatív ábrázolások miatt, mint például a zsírfóbia az utolsó fejezetben.
⬤ Bizonyos nézőpontok nem biztos, hogy minden olvasónak tetszenek, különösen azoknak, akiknek nincs BPD-jük.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Way She Feels: My Life on the Borderline in Pictures and Pieces

Könyv tartalma:

Illusztrált memoáromban The Way She Feels: My Life on the Borderline in Pictures and Pieces megosztom, milyen volt ezzel a rendellenességgel élni és szeretni.

Nemcsak a kórházi kezeléseket, a kezeléseket és a bentlakásos terápiát, hanem a pillanatokat is, amikor vigaszt találtam a gabonapehelyben, a rózsaszínben vagy a mini corndogban; a napokat, amikor nem tudtam a hajamat formázni, mert azt hittem, hogy a hajszárító bántani fog; a békét, amit akkor találtam, amikor valaki, akit szerettem, átölelt. Ez a könyv a sebezhetőségről, az őszinteségről, az elfogadásról szól, és arról, hogyan beszéljünk nyíltan - nemcsak az orvosokkal, a társbetegekkel, a barátokkal, a családdal vagy a partnerekkel, hanem önmagunkkal is.