Értékelés:
David Jaher The Witch of Lime Street című műve a híres bűvész, Harry Houdini és a bostoni médium, Margery Crandon heves rivalizálását mutatja be az 1920-as évek spiritizmus-őrületének idején. A mű történelmi elemeket ötvöz drámai elbeszéléssel, Houdini elszántságára összpontosítva, hogy leleplezze a spiritisztákat, miközben részletesen bemutatja a korszak kulturális hátterét. A könyv jól megalapozott, de a könyv tempóját, részletességét és írásmódját illetően vegyes kritikákat kapott.
Előnyök:A könyvet dicsérik aprólékos kutatásaiért, lebilincselő elbeszélői stílusáért, és azért, ahogyan életre kelti az 1920-as évek spiritizmus-őrületét. Az olvasók nagyra értékelik a karakterek mélyreható feltárását, különösen Houdini és Margery jellemét, valamint a rivalizálásukat övező történelmi összefüggéseket. Sokan informatívnak és lebilincselőnek találták a könyvet, egyesek szerint ez az egyik legjobb olvasmány a témában.
Hátrányok:A kritikusok rámutattak a tempóval kapcsolatos problémákra, megjegyezve, hogy a könyv néha lassú és ismétlődő, különösen a szeánszok leírásában. Néhányan úgy érezték, hogy az elbeszélés túl sokat ugrál, és bizonyos témák nem elég világosak. Emellett számos kritika kiemelte a vizuális elemek hiányát, amelyek fokozhatták volna az olvasás élményét. Összességében az írói stílusra is érkeztek panaszok, hogy túlságosan drámai vagy hiányzik belőle a szervezettség.
(180 olvasói vélemény alapján)
The Witch of Lime Street: Sance, Seduction, and Houdini in the Spirit World
A történelem elevenedik meg ebben a szövevényes beszámolóban Harry Houdini és az úgynevezett Lime Street-i boszorkány rivalizálásáról, akiknek ikonikus élete egy olyan időszakban keresztezte egymást, amikor a tudomány a paranormális jelenségek felkarolásának küszöbén állt.
Az 1920-as évek a jazz és a csillogás aranykoraként híresek, de az első világháborúban elvesztett tízmilliók és a spanyolnátha-járvány után a szellemvilággal való kapcsolat utáni lázas vágyakozás kora is volt. A halott szeretteivel való találkozás kétségbeesett keresése az önjelölt médiumok hullámát indította el - és mivel a jó hírű média az okkult jelenségekről szóló történeteket kereste, a médiumok hírességekké váltak.
Ennek fényében 1924-ben egy tekintélyes bostoni sebész csinos felesége megtestesítette a spiritizmusról, a halottakkal való kommunikációnak szentelt mozgalomról folyó országos vitát. A riporterek a Lime Street szőke boszorkányának nevezték, de követői egyszerűen csak Margery-ként ismerték. Leghangosabb szószólója nem más volt, mint a Sherlock Holmes megalkotója, Sir Arthur Conan Doyle, aki olyannyira hitt Margery képességeiben, hogy sürgette őt, hogy vegyen részt egy vitatott versenyen, amelyet a Scientific American szponzorált, és nagy pénzdíjat ajánlott fel annak, akit a lenyűgöző, ötfős vizsgálóbizottság először hitelesnek nyilvánított. A kivételes bája és káprázatos hatásai miatt egyaránt csodált Margery volt a legjobb remény arra, hogy a médiumi gyakorlatot empirikusan igazolják. Természetfeletti képességei a bírák közül négyet is megbabonáztak. Már csak egyet kellett meggyőzni... az elismert szabadulóművészt, Harry Houdinit.
David Jaher rendkívüli debütálása Houdini, a sarlatánok könyörtelen leleplezője és Margery, az ország leghitelesebb szellem médiuma közötti leszámolásban csúcsosodik ki. A Lime Street boszorkánya, az első könyv, amely megörökíti elektromos nyilvános rivalizálásukat és a versengést, amely egymás pályájára állította őket, visszavisz minket egy gyakran mitologizált korszakba, hogy elmélyítse történelmének megértését, miközben beindítja a fantáziánkat és foglalkoztatja az időtlen kérdést: Van-e élet a halál után?
A keményfedeles kiadásból.