Az élet értelme abban rejlik, hogy az élőlények kitartóan próbálják megteremteni egyediségüket és szabadságukat a környezetükkel szemben. Sternheim hősei nem a hagyományos értelemben vett jó, de nem túl jó hősök. Valójában visszataszító, rosszindulatú, cinikus, erkölcsileg degenerált teremtmények, akik mégis úgy tűnik, hogy a dolgok rendjében az életelvek példamutató képviselőiként elnyerik a szerző tetszését.
Carol A Melillo.
Sternheim figurái egy olyan folyamatot mutatnak be, amely az egész polgári társadalmat meghatározza, és amelyet a hidegvérű, alattomos embertelenség csendes pandemóniájának nevezhetnénk.
Walter Sokel.
Schippel egy chaplini figura bowlerkalapban, ugyanakkor egy expresszionista "új ember", aki képes a teljes átalakulásra. Nála szó sincs jellem- vagy személyiségfolytonosságról; amit átél és ezzel demonstrál, az "hirtelen változás a jobbra". Egy újjászületés..."... A darab végére Schippel megmutatja igazán "hősies" tulajdonságait, és teljes mértékben méltónak bizonyul "a középosztály magasztos áldásaira".".
J. M. Ritchie.
A polgári lány, Thekla Hicketier olyan fölényes tudatossággal kezd szerelmi viszonyba az ifjú herceggel, amely nemcsak a legbájosabb módon meghökkentő - a jelenet az egyik legelragadóbb, amit Sternheim valaha írt -, hanem ugyanakkor minden olyan tragikus konfliktus, amely egy hagyományos cselekményben előfordulhatna, már az elején elvágódik. Theklának sikerül vidáman nyílt tudatossággal parodizálnia önmagát és szerelmét, felhasználva az összes hagyományos romantikus közhelyet, amelyeket tudatosan használ közhelyként és kontrasztként a "valós" helyzettel szemben.
Wilhelm Emrich.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)