Theodicea: Esszék Isten jóságáról, az ember szabadságáról és a gonosz eredetéről

Olvasói vélemények

A „Theodiceáról” szóló felhasználói kritikák kiemelik a mű filozófiai jelentőségét és Leibniz mély meglátásait, ugyanakkor kritikával illetik a rendelkezésre álló konkrét kiadás minőségét is. Számos kritika csodálatát fejezi ki Leibniznek a gonosz problémájának feltárása és gondolatainak mai aktualitása iránt. Ugyanakkor jelentős panaszok merülnek fel a kiadás minőségével kapcsolatban, többek között a görög és latin idézetek fordításának hiánya, a rossz formázás és a hiányzó indexek, amelyek megnehezítik a szövegben való eligazodást.

⬤ Leibniz filozófiai és teológiai meglátásai mélyrehatóak és időtállóak.
⬤ A könyv a gonosz létezésével és Isten természetével kapcsolatos fontos kérdésekkel foglalkozik.
⬤ Sok felhasználó ajánlja Leibniz közvetlen olvasását, hogy jobban megértsük gondolatait, mivel új nézőpontot kínál.
⬤ A könyv elismerten releváns és olvasmányos a későbbi filozófiai művekhez képest.

⬤ A kiadás gyenge nyomdai minőségben szenved, beleértve a formázási problémákat és a gépelési hibákat.
⬤ Számos lefordítatlan görög és latin szövegrészlet található, amelyek megszakítják az olvasás folyását.
⬤ A tartalomjegyzék nem elég részletes, csak a tulajdonneveket tartalmazza a fogalmak vagy eszmék helyett.
⬤ Az olvasók az oldalszámokat és a szöveg szervezését zavarosnak találták.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Theodicy: Essays on the Goodness of God, the Freedom of Man, and the Origin of Evil

Könyv tartalma:

Ahhoz, hogy valóban szabadok legyünk, önkényesen kell cselekednünk? Ha egy esemény nem történt meg, megtörténhetett volna? Mivel van rossz, és Isten megteremthette volna a világot rossz nélkül is, vajon Isten nem a legjobb utat választotta? Ilyen egyszerű - de mégis érdekes - rejtélyekkel megküzdve Leibniz vonzóan tudta bemutatni új elméleteit a valóságosról és a jelenségesről, a szabad akaratról és a determinizmusról, valamint az elme és a testek közötti kapcsolatról.

A Theodicea volt Leibniz egyetlen, még életében megjelent könyv terjedelmű műve, és sokáig az a mű, amelyről a világ megismerte. Leibniz, aki teljes mértékben otthonosan mozgott a legújabb tudományos eredményekben, végül elutasította Descartes, Gassendi és Hobbes új atomista filozófiáit, és az arisztotelészi skolasztika régi kozmológiájára támaszkodott.

Szerinte nem lehetett ellentét a hit és az ész, a szabadság és a szükségszerűség, a természeti és az isteni törvény között. Az előre meghatározott harmónia posztulátumát zseniálisan védve Leibniz fontos előrelépéseket tett a fogalmak pontos elemzése terén.