Értékelés:
A könyv a neoplatonikusok által értelmezett teurgikus gyakorlatok és filozófiák mélyreható feltárását kínálja, összekapcsolva az ókori görög gondolkodást a mágia és az okkultizmus modern felfogásával. Különböző hagyományokban vizsgálja a beavatás szerepét és a lélek fogalmát, beleértve a homéroszi eposzokkal való kapcsolatokat és a teurgikus szimbólumok értelmezését.
Előnyök:A könyv részletes és jól kutatott, és egyedülálló perspektívát nyújt a teurgiáról a neoplatonikus filozófia szemüvegén keresztül. Hatékonyan fonja össze a történelmi kontextust a gyakorlati alkalmazásokkal, így az okkultizmus, a történelem és a kereszténység iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmány. A szerző elgondolkodtató koncepciókat és az ezoterikus megfeleltetések mélyreható elemzését kínálja.
Hátrányok:A tartalom összetettsége túlterhelő lehet az alkalmi olvasók vagy a témában járatlanok számára. Egyes fogalmak alapos megfontolást és a kapcsolódó tudományágak előzetes ismeretét igényelhetik, ami potenciálisan kevésbé hozzáférhetővé teheti a könyvet.
(2 olvasói vélemény alapján)
Theurgy: Theory and Practice: The Mysteries of the Ascent to the Divine
A teurgia mágikus gyakorlatát Homérosz korához köti
- Az Odüsszeia és az Iliász számos teurgikus témáját és eseményét vizsgálja.
- Elemzi a neoplatonikusok, Porfirisz és Proklosz írásait, bemutatva, hogy mindketten homéroszi kifejezésekkel írják le a teurgia technikai rituális gyakorlatát.
- Vizsgálja a telestikē módszereit, a teurgikus szoborelevancia és a lélek istenítésének technikáját, és azt, hogy a teurgia hogyan hasonlít a sámáni lélekrepüléshez.
A teurgia, amelyet először a második századi káldeus orákulumokban határoztak meg, olyan ősi mágikus gyakorlat, amelynek gyakorlói istenítették a lelket, és misztikus egyesülést értek el egy istenséggel, a Demiurgussal vagy az Eggyel.
Ebben a részletes tanulmányban P. D. Newman a teurgia gyökereit egészen Homérosz koráig visszavezeti. Megmutatja, hogy a káldeus orákulumokat nemcsak homéroszi görög nyelven írták, hanem daktilikus hexameterben is, ugyanabban a metrumban, mint Homérosz eposzait. A késő archaikus kor görög sámángyakorlatait összekapcsolva a késő antikvitás teurgikus rítusaival, a szerző elmagyarázza, hogy mind az anabaszisz, a lélek felemelkedése, mind a katabaszisz, a lélek leszállása, a sámáni lélekrepülés változatainak tekinthető, és hogy ezek a gyakorlatok már a Trákiából és a hiperboreai északról érkező sámáni hatások beáramlása előtt is léteztek az ókori görög kultúrában.
A szerző az Odüsszeia és az Iliász számos teurgikus témáját és szimbolikus eseményét vizsgálja, köztük Odüsszeusz híres útját Hádészba és Patroklosz halotti máglyájának eseményét. Alaposan elemzi A nimfák barlangjáról című művet, Porfirusz Homérosz Odüsszeiájához írt kommentárját, valamint részletesen megvizsgálja Proklosz szimbolikus olvasatát Homérosz Iliászáról, bemutatva, hogy e két neoplatonista hogyan írja le a teurgia filozófiai elméletét és technikai rituális gyakorlatát. A káldeus orákulumokat esettanulmányként használva Newman részletesen megvizsgálja a telestikē, a teurgikus szoborelevenítés egyik formájának módszereit, összekapcsolva ezt a gyakorlatot az ókori egyiptomi és görög hagyományokkal, valamint a lélek istenítésének teurgikus technikáival.
Feltárva, hogy a teurgikus művészetek jóval régebbiek, mint a második század, Newman tanulmánya nemcsak a teurgia filozófiai elméletét vizsgálja, hanem a teurgisták tényleges rituális gyakorlatát is, ahogyan azt saját szavaikkal leírják.
