THINE a költői én változó változatait vizsgálja, mind testben, mind perspektívában, az amerikai Nyugat gyorsan változó tájainak kontextusában.
A könyv megfigyelő szemléletű megközelítése az ökopoetikát a művészettel és a mítoszokkal kapcsolja össze, szkeptikus szemmel tekintve az apokalipszis és a remény jóslataira. A nyugati én művészi ábrázolásaival és azokkal szemben - Agnes Martin rácsai, Willa Cather levelei, Walter di Maria A villámmező című műve - beszélgetve ezek a versek a föld, az állatok és az emberek mulandóságában találják meg a szépséget.
THINE szeretetteljes iróniával elmélkedik arról, mit jelent új életet teremteni az ismeretlen közepette.