Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
1920 és 1958 között Katherine Anne Porter több mint hatvanöt könyvkritikát publikált, amelyek közül sok ma már jórészt hozzáférhetetlen. Bár számos ilyen írás megjelent Porter nem szépirodalmi írásainak korábbi gyűjteményeiben, még soha ennyi - közel ötven - Porter-kritika nem volt elérhető egyetlen kötetben.
A kritikák együttesen feltárják Porter véleményét a művészet természetétől kezdve a művészek helyén át a politikában és a társadalomban betöltött szerepéig, a feminizmusig és a női művészek szerepéig. A recenziókban különösen nyilvánvalóak azok a kritikai elvek, amelyek saját munkáját, valamint más írók műveinek megítélését vezérelték. Bevezető esszéjében Darlene Harbour Unrue fontos életrajzi információkat közöl Porterről, nyomon követi kritikusi pályafutását, és összekapcsolja a kritikákban megfogalmazott kritikai feltevéseket Porter regényeinek témáival és technikáival.
Más tudósok is értékes eszköznek tekintették Porter kritikai kritikáit mind a szépirodalom elemzéséhez, mind a művész Porter portréjának megalkotásához, elsősorban azért, mert Porter olyan kevés szépirodalmi művet alkotott (három novellagyűjteményt és novellát, a "Virágzó Júdás", "A ferde torony" és a "Sápadt ló, sápadt lovas", valamint egy regényt, a "Bolondok hajóját"). A "The Days Before" című, első tényirodalmi gyűjteményének előszavában maga Porter is arra buzdította az olvasókat, hogy nézzék meg alaposan a tényirodalmát, mert ott felfedezhetik "egy életen át tartó, folyamatos, központi érdeklődés és foglalatosság alakját, irányát és kötőszövetét". "A legtöbb kritikát - amelyek olyan kiadványokban jelentek meg, mint a "New York Herald Tribune", a "New York Times", a "Nation" és a "New Masses" - nyilvánvalóan anyagi okokból vállalta, de időnként beleegyezett, hogy egy barátja legújabb művét is véleményezze.
A "Ship of Fools" című bestseller regénye sikere után nem publikált kritikákat." Porter mint kritikus lenyűgözően széleskörű volt. Mivel a forradalom idején Mexikóvárosban élt, ismerte Diego Riverát, és tanulmányozta a "primitív" mexikói művészetet, gyakran kérték fel a mexikói művészetről és a forradalomról szóló könyvek recenziójára. Porter számos, nők által írt vagy nőkről szóló könyvet is véleményezett.
A Colette rövid regényeiről és Katharine Anthony Nagy Katalin emlékiratainak fordításáról írt kritikái különösen figyelemre méltóak a művésznőkről szóló megjegyzései és a hagyományos szerepeket semmibe vevő nők iránti csodálatának kifejezése miatt. Ezek az összegyűjtött kritikák a huszadik század egyik legjelentősebb amerikai írónőjének fejlődését mutatják be, és nemcsak a Porter-szakértők, hanem mindazok számára is érdekesek lesznek, akik értékelik a szépirodalmi műveit.
