Értékelés:
A könyv részletes tanulmányt nyújt Thomas Hobbes filozófiájáról, hangsúlyozva a természetjog fontosságát gondolkodásában, annak ellenére, hogy a korábbi hagyományokat kritizálta. Kody Cooper érvel Hobbes túlzottan leegyszerűsített értelmezései ellen, és egy árnyaltabb olvasatot javasol, amely feltárja az ész és a hit partnerségét. A könyv összetett szókincse és szorosan kötött érvei azonban kihívást jelenthetnek egyes olvasók számára.
Előnyök:⬤ Mélyen érvel és szélesíti Hobbes filozófiájának megértését.
⬤ Megkérdőjelezi a Hobbesról alkotott tévhiteket és túlzottan leegyszerűsített értelmezéseket.
⬤ Rávilágít a természetjog jelentős szerepére Hobbes munkásságában.
⬤ Hobbes hitről és értelemről vallott nézeteinek újraértékelésére ösztönöz.
⬤ Támogatja azt az elképzelést, hogy a történelemnek és az értelmezésnek fejlődnie kell, különösen a szellemtörténetben.
⬤ Az összetett szókincs egyes olvasók számára ijesztő lehet.
⬤ Az érvek szorosan egymásba fonódhatnak, ami zavart okozhat.
⬤ Jelentős erőfeszítést és háttérismereteket igényel a meglátások teljes megértéséhez.
(3 olvasói vélemény alapján)
Thomas Hobbes and the Natural Law
Hobbes erkölcsi és politikai elméletét alapvetően félreértelmezte a legtöbb olvasója? John Bramhall kritikája óta Hobbesra általában úgy tekintenek, mint aki a klasszikus természetjogi elmélettel ellentétes erkölcsi és politikai elméletet képvisel. Kody W.
Cooper Thomas Hobbes and the Natural Law című könyvében megkérdőjelezi Hobbesnak ezt a hagyományos értelmezését. Hobbes a klasszikus természetjogi elmélet két alapvető tézisét erősíti meg: a gyakorlati ész azon képességét, hogy értelmes javakat vagy cselekvési okokat ragadjon meg, valamint az emberi boldogulás eléréséhez elengedhetetlen gyakorlati követelmények jogilag kötelező jellegét. Hobbes újszerű hozzájárulása elsősorban abban rejlik, hogy megfogalmazza a javak vékony elméletét.
Ez a könyv azt igyekszik bizonyítani, hogy Hobbesnak több közös vonása van a természetjogi filozófia arisztotelészi-tomista hagyományával, mint azt eddig elismerték. Cooper szerint Hobbes a realista filozófiát, valamint a bibliai kinyilatkoztatást vallja filozófiai-teológiai antropológiájának, erkölcs- és állampolgári tudományának alapjaként.
Ezen túlmenően Cooper azt állítja, hogy Hobbes gondolkodása, bár fontos szempontból átalakító jellegű, fontos strukturális folytonosságokat is mutat a gyakorlati ész, a teológia, a társadalmi ontológia és a jog arisztotelészi-tomista hagyományával. A tanulmányból árnyaltan értékeli Hobbes helyét a természetjogi hagyományban, mint a természetjogi liberalizmus megfogalmazója.
Ez a könyv a politikai teoretikusok és filozófusok érdeklődésére tarthat számot, és különösen érdekes lehet a Hobbes-kutatók és a természetjogi teoretikusok számára.
