Thomas Jefferson védelmében: A Sally Hemings szexbotrány

Olvasói vélemények

A William Hyland által írt „In Defense of Thomas Jefferson” (Thomas Jefferson védelmében) című könyv kritikái a Thomas Jefferson és Sally Hemings gyermekeinek állítólagos apasága körüli vitáról szóló vitát tárják fel. A könyv támogatói dicsérik, hogy a könyv jól kutatott és tényeken alapuló, és kiemelik, hogy nincsenek meggyőző bizonyítékok, amelyek Jeffersont és Hemingset összekötnék. A kritikusok aggodalmukat fejezik ki Hyland vélt elfogultsága miatt, és azt állítják, hogy nem vesz figyelembe minden bizonyítékot egyformán. Összességében az olvasók nagyra értékelik Jefferson jellemének védelmét, miközben megjegyzik a történelmi kontextus összetettségét.

⬤ A bizonyítékok jól megírt és logikus bemutatása
⬤ megalapozottan kétségbe vonja Jefferson apaságát
⬤ inkább tényelemzésre támaszkodik, mint spekulációra
⬤ megkérdőjelezi a népszerű narratívákat
⬤ alaposan feltárja a tanúvallomásokat
⬤ betekintést nyújt a vádak mögött meghúzódó motivációkba
⬤ arra ösztönzi az olvasót, hogy az igazságot keresse az előítéletek helyett.

⬤ A szerző érvelésében érzékelhető elfogultság
⬤ a könyvben végig ismétlődő pontok
⬤ hiányozhat a bizonyítékok kiegyensúlyozott bemutatása
⬤ egyes kritikusok szerint nem foglalkozik megfelelően az ellenkező nézetekkel
⬤ a szerző hangneme konfrontatív lehet
⬤ egyes olvasók túlzónak találják Jefferson jellemének védelmét.

(48 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

In Defense of Thomas Jefferson: The Sally Hemings Sex Scandal

Könyv tartalma:

Az a hiedelem, hogy Thomas Jeffersonnak viszonya volt és gyermeke (vagy gyermekei) született a rabszolga Sally Hemingsszel - és hogy ezt az állítást DNS-vizsgálatokkal bizonyították -, olyannyira elterjedt az amerikai populáris kultúrában, hogy nemcsak széles körben elfogadott, hanem történelmi tényként tanítják a diákoknak. De ahogy William G. Hyland Jr. bemutatja, ez a "tény" nem más, mint az évek során felhalmozódott pikáns pletykák és felelőtlen tudományos munkák, amelyek nagy részét politikai harag, akadémiai opportunizmus és a történelmi revizionizmus azon irányzata ihlette, amely az alapító atyák hírnevét igyekszik a sárba tiporni. Ebben a megdöbbentő és leleplező érvelésben Hyland nemcsak azt mutatja be, hogy Jefferson ellen nincs bizonyíték, hanem azt is, hogy valójában teljesen ártatlan a Hemingsszel való szexuális kapcsolat vádjában.

A történészek rossz Jeffersont tartanak. Hyland, a tapasztalt peres ügyvéd, a legmegbízhatóbb történelmi bizonyítékokat mutatja be, miközben a megbízhatatlanokat boncolgatja, és eközben átvágja az évszázadokon átívelő, megalapozatlan vádakat. A szerző emlékeztet arra, hogy a DNS-tesztek Eston Hemingset, Sally legfiatalabb gyermekét csupán egy "Jefferson-férfi" leszármazottjaként azonosították. Randolph Jefferson, az elnök szeszélyes, fiatalabb testvére, aki a monticellói rabszolgák között szocializálódott, a legvalószínűbbnek tűnik a több lehetséges jelölt közül. Eközben a szerző nyomon követi a Thomas Jeffersonról szóló pletyka alakulását egészen egy bizonyos James Callendar állításáig, aki egy "részeges gorilla" volt, aki haragot táplált, miután sikertelenül lobbizott az elnöknél egy postamesteri kinevezésért - és aki aztán nyíltan azzal kérkedett, hogy tönkretette Jefferson hírnevét. Hyland kitér a Hemings család szóbeli történeteire is, amelyek ellentmondanak a népszerű pletykának, valamint arra is, hogy a Jefferson-pletykákat milyen módon mozdították elő a nem éppen történelmi drámák és a gyakran politikai szándékok által formált, hibás tudományos kutatások.

A laikusok kíváncsiságát és a jogászok precizitását egyaránt tükröző Hyland végleg pontot tesz a Jefferson és Hemings közötti harmincnyolc éves kapcsolatra vonatkozó állítás végére. Ezzel visszahódítja a nemzet harmadik elnökét a hollywoodi mítoszok és melodrámák színteréről, és egyedülálló lehetőséget ad olvasóinak, hogy esküdtként szolgáljanak az amerikai történelem e végtelenül lenyűgöző epizódjában.