Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Thomas Spence: The Poor Man's Revolutionary
2014-ben ünnepeljük a radikalizmus történetének egyik fontos és eredeti hangja halálának 200. évfordulóját: Thomas Spence. Spence úgy jellemezte magát, mint "a szegények szószólója", de ugyanígy nevezhetjük "a szegények forradalmárának" is, mivel amit ő képviselt, az a fennálló társadalmi rend drámai felforgatása volt. Spence-t nem érdekelte a kompromisszum, a reformok és a félszabadságok. Spence története a dac és a leleményesség rongyosra törő története. Spence neve ma már kevéssé ismert, de ez semmiképpen sem tükrözi jelentőségét. A tizenkilencedik század első két évtizedében az ultraradikális vélemény szinonimája volt. Thomas Spence-ről négy korabeli életrajzi visszaemlékezés született. Sőt, három évvel a halála után parlamenti törvényt fogadtak el, amely megtiltotta "minden olyan társaságot vagy klubot, amely Spence-nek vagy Spence-filantrópnak nevezi magát". A spenceanizmus egyedülállónak tűnik: joggal tarthat igényt arra, hogy ez legyen az egyetlen politikai ideológia, amelyet valaha is betiltott a brit parlament. Spence a föld helyi és demokratikus tulajdonba vételére irányuló terve a dolgozó szegények egy részében talált fogékony közönségre. Thomas Malthus 1817-ben megjegyezte, hogy "az utóbbi időben a társadalom alsóbb rétegeiben az az elképzelés uralkodik, hogy a föld az emberek gazdasága, amelynek bérleti díját egyenlően kellene elosztani közöttük". Dióhéjban ez a "Spence-terv". Egyszerűen hangzik, de mélyreható gazdasági követeléseket tartalmazott.
Ezt az üzenetet inkább kocsmai összejövetelek, krétás graffitik és balladák, mint publikált értekezések útján terjesztették. 1787-ben Spence Londonba költözött, és könyvesboltot nyitott a Chancery Lane-en. Belevetette magát a főváros viharos radikális szubkultúrájába. Eladta Thomas Paine Az ember jogai című könyvét, és ezért börtönbe került. De számos alapvető kérdésben nem értett egyet Paine-nel. Paine-nek nem voltak aggályai a föld magántulajdonával kapcsolatban. Spence elkezdett kiadni egy hetilapot, a Pigs' Meat or, Lessons for the Swinish Multitude (Disznóhús, avagy leckék a disznóhúsos sokaságnak) címűt, amely aligha lehetett volna lázítóbb. Spence jelentős kockázatot vállalt egy veszélyes városban: kémek, fenyegetések és összeesküvések kavarogtak körülötte. Spence "tökéletes szabadság" iránti vágya gyakran egy lépéssel messzebbre vitte őt, mint társait. A nőknek egyenlő demokratikus jogokat biztosított. Abban az időben ez merész elképzelés volt, de Spence még ennél is tovább ment. Mert mi a helyzet a gyermekek jogaival? Spence A csecsemők jogai című írása kétségtelenül nem kevés hitetlenkedő mosolyt váltott ki, amikor 1796-ban megjelent. A gyermekekkel szembeni kegyetlenség azonban újra és újra visszatérő téma volt, és méltán nevezik ma a gyermekek jogainak egyik első világbajnokaként. Dühös ember volt, forradalmár és lázadó, de a humanitárius aggodalmak és a társai jobbá tétele iránti széleskörű, mindenre kiterjedő érdeklődés lehorgonyozta.
Reméljük, hogy ezzel a könyvvel egy kicsit visszahozzuk Spence-t, és egy új generáció elé tárjuk. Ez a könyv Spence műveit tartalmazza, köztük a több mint 230 évvel ezelőtti első megjelenése óta nem nyomtatásban megjelent "Property in Land Every One's Right" című művet, valamint Alastair Bonnett, Malcolm Chase, Gregory Claeys, Rachel Hammersley, Jon Mee, John Marangos, Robert W. Rix, Joan C. Beal, Michael T. Davis és Keith Armstrong írásait.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)