Thresholds: Rethinking Spirituality Through Music

Könyv tartalma:

A Thresholds című könyvében Marcel Cobussen újragondolja a zene és a spiritualitás kapcsolatát. A kiindulópontot a kortárs klasszikus zenén belül az Új Spirituális Zene néven ismert mozgalom jelenti, amelynek fő képviselői Arvo PArt, John Tavener és Giya Kancheli.

Az új spirituális zene zenei elvei szinte minden tekintetben szöges ellentétben állnak a modernizmus elveivel: ismétlés és nyugalom kontra fejlődés és haladás, hagyomány és ismertség kontra innováció és kísérletezés, kommunikáció kontra individualizmus és konceptualizmus, tonalitás kontra atonalitás stb. stb. Mint ilyet, ezt a mozgalmat gyakran a posztmodernnek nevezett, sokkal nagyobb komplexum részének tekintik.

Csatlakozva a Michel de Certeau és Mark C.

Taylor által a spiritualitásról kifejtett elképzelésekhez, Cobussen dekonstruálja a zene "spirituális dimenzióinak" fent leírt osztályozását. A Thresholds a spiritualitásnak a zenében és a zenén keresztül való eszméjét mutatja be, amely szembemegy a kirekesztés és az alteritás elsajátításának stratégiáival, és összekapcsolja azt a vándorlással, a tévelygéssel és a bolyongással.

Martin Heidegger, Georges Bataille, Jean-FranAois Lyotard, Jacques Derrida és mások filozófiáját felhasználva, valamint John Coltrane, a mitikus Szirének, Arvo PArt és a The Eagles (hogy csak néhányat említsünk) zenéjét elemezve Cobussen a spiritualitást olyan (nem)fogalomnak tekinti, amely kikerül a kategorizálás, az osztályozás és a nyelvi leírások alól. A spiritualitás topológiai, nem diszkurzív és a "másság" megnyilvánulása. És éppen a zene (vagy jobban mondva: a zenehallgatás) indukálja ezeket a gondolatokat: a klasszikus, jazz, pop- és világzene egyes példáival való gondos találkozás, elemzés és értékelés révén lehetséges a spiritualitást a másság és a transzcendentalitás fogalmaitól elvonatkoztatni.

A Thresholds olyan teret nyit, amelyben a spiritualitás olyan zenéhez kapcsolható, amelyet nem szokás ilyen fényben szemlélni, és ezáltal gazdagítja a zene megközelítésének és megvitatásának módjait. Ennek érdekében meg kell mutatni, hogy a spiritualitás nem a zene egyik tulajdonsága, nem egy egyszerű, többletinformációt nyújtó vagy bizonyos zenetípusok kategorizálására használt jelző. Ehelyett a spirituális a zenehallgatáson keresztül, a zenével való többé-kevésbé személyes kapcsolatban történhet.

Ezt a kapcsolatot úgy jellemezhetnénk, hogy irányítás helyett fogékony, kirekesztés helyett nyitott, merev helyett tapogatózó.