Throwing Voices: Öt autoetnográfia a posztradikális oktatásról és a félrevezetés szép művészetéről (PB)

Eredeti címe:

Throwing Voices: Five Autoethnographies on Postradical Education and the Fine Art of Misdirection (PB)

Könyv tartalma:

Ez a könyv a közoktatás ígéreteinek és azoknak a helyeknek a felkutatása, ahol ezeket az akadémiai és szakmai vályúból táplálkozó kritikusok megszegik. Ez a könyv a kritikai önethnográfia kísérlete, a kritika etnográfiai technikával történő feltárása lehetővé tette számomra, hogy olyan történeteket tárjak az olvasó elé, amelyek az oktatási etika személyes természetének megvilágításán dolgoznak.

Azért dolgozik, hogy betöltse az oktatáskritika azon hiányosságát, ahol az önvizsgálat hiányzik. Ez egy kulturális tanulmány öt különböző oktatási környezetről. A kultúratudományi kutatások a hatalom által korlátozott és a viták, konfliktusok és változások által meghatározott körülmények között próbálnak számot adni a kulturális tárgyakról.

A kultúratudomány a kulturális történések változékonyságával birkózik meg.

A Throwing Voices hangsúlyozza az önreflexivitást; annak tudatosítását, hogy a tudósok és tudományuk maguk is belekeverednek a társadalmi áramlatokba és a vizsgált jelentések globális körforgásába. A kulturális tanulmányok ebből a perspektívából kiindulva a kortárs kulturális elmélet kulcsfontosságú irányzataira támaszkodik és fejleszti azokat: a szemiotikára, a dekonstrukcióra és a posztstrukturalizmusra, a dialogikára, a szubaltern és a posztkoloniális tanulmányokra.

A tudományterület számos innovatív módszertanra is támaszkodik és fejleszti azokat: az autoetnográfiára, az elmosódott írásműfajokra és a kritikai kutatás más új formáira. Ezen belül tisztelgek a szatirikus Lenny Bruce előtt, és ezzel egy jegyet nyertem a tudományos palookaville-be. Ténylegesen, nem virtuálisan léptem át a határt egy olyan konferenciafórumon, ahol a virtuális radikalizmus rutinszerűen felülmúlja a valóságot.

Autókat árultam és írtam, és az értékek közötti metszéspontot az oktatásban és az amerikai kereskedelem eme csúcsán. Itt egy kis indián iskolában értékelőként eltöltött idő krónikája, azzal a törekvéssel, hogy felhívjam a figyelmet a társadalmi osztályok világára, ugyanakkor katalogizáljam saját cinkosságomat az értékelési játékban. És itt vannak az állami oktatási minisztérium bürokratájaként hozott döntéseim a chicagói poetry slam erkölcsi univerzumával szemben.

Végül a munka, hogy megtaláljam az igazságot egy kritikus fajelméletben, és a szolidaritás reménye a művészetben, a jazzben és a New Orleans-i zene világában. Mindannyian követik a kenyérmorzsákat egy pályán keresztül, hogy megtalálják a dolgozó emberek és gyermekeik iránti együttérzés forrását, és a felsőoktatás és a közigazgatás nyelvénél tisztább, őszintébb nyelven keresztül a lehetséges szolidaritást.