Tirpitz: A német nyílt tengeri flotta építésze

Olvasói vélemények

A könyv átfogó áttekintést nyújt von Tirpitz admirális életéről és a német haditengerészethez való hozzájárulásáról. Általánosságban jó fogadtatásban részesült áttekinthetősége és alapos kutatása miatt, de kritikák is érik a német haditengerészeti ambíciókkal szembeni elkötelezettség hiánya és elutasító hangnem miatt.

Tirpitz életének és pályafutásának alapos feldolgozása, világos írói stílus, érdemes megvásárolni a 20. század eleji német haditengerészet iránt érdeklődőknek.

Helyenként kissé száraznak és rutinszerűnek tűnik, elutasító a német haditengerészeti ambíciókkal szemben, a szerző úgy tűnik, hogy a német hadtörténelemmel kapcsolatos viták elkerülése érdekében korlátozza észrevételeit.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tirpitz: Architect of the German High Seas Fleet

Könyv tartalma:

Alfred von Tirpitz (1849-1930), aki 1865-ben lépett be a porosz haditengerészethez kadétként, 1897-től az első világháborút közvetlenül megelőző évekig a német haditengerészet, különösen a nyílt tengeri flotta gyors fejlesztéséért és bővítéséért volt elsősorban felelős. Epkenhans újonnan felfedezett dokumentumok alapján újszerűen tárgyalja ezt a fontos haditengerészeti vezetőt.

Tirpitz 1897-ben a császári haditengerészeti minisztérium államtitkára lett. Az 1898-as, 1900-as, 1908-as és 1912-es négy nagyszabású építési törvényben, valamint II. Vilmos császárral szorosan együttműködve Tirpitz a császári haditengerészetet kis parti haderőből jelentős kékvízi haditengerészetté fejlesztette. Nagy-Britannia, amely riadtan reagált tengerentúli kereskedelmének és tengeri fölényének e kihívására, felgyorsította a tengeri fegyverkezési versenyt azzal, hogy 1906-ban egy forradalmi típusú csatahajót, a Dreadnoughtot állította hadrendbe, és stratégiai szövetségeket kötött Franciaországgal és Oroszországgal. Az első világháború 1914-es kitörésekor a Brit Királyi Haditengerészet még mindig jelentős előnnyel rendelkezett a tőkehajók tekintetében Németországgal szemben, így a háború alatt mindössze egyetlen említésre méltó flottaakcióra, az 1916-os jütlandira került sor.

Tirpitz, aki a háború kitörésével a német haditengerészet parancsnoka lett, ezt követően a korlátlan tengeralattjáró-háború elkötelezett híve lett. Ez a politika nem tett különbséget semleges és hadviselő hajók között, és olyannyira ellentmondásosnak bizonyult a semleges Egyesült Államokkal szemben, hogy Németország kénytelen volt visszavonni, bár csak ideiglenesen. Közben Tirpitz benyújtotta lemondását a császárnak, aki meglepő módon elfogadta azt. Tirpitz ezután is jelentéktelen személyiség maradt, később a jobboldali Haza Pártot szolgálta a Reichstagban képviselőként.