Tiszta gonoszság - Nagy-Britannia legrosszabb bűnözőinek elméjébe és bűntetteibe bepillantva

Olvasói vélemények

A könyv érveket és esettanulmányokat mutat be a förtelmes bűncselekmények elkövetőinek egész életfogytiglani börtönbüntetésével kapcsolatban. Arra hívja fel az olvasót, hogy gondolja át az ilyen büntetések hatékonyságát és etikai következményeit. Egyes olvasók azonban úgy érzik, hogy a szerző túlságosan is erőlteti a nézeteit, és nincs elegendő ellenérve.

Informatív és jól megalapozott, számos esetpéldával és megbízható forrásokkal. Elgondolkodtató kérdésekkel köti le az olvasókat az igazságosságról és a büntetésről. Magával ragadó az igaz bűncselekmények kedvelői számára, és betekintést nyújt a brit igazságszolgáltatási rendszerbe.

Néhány olvasó túlságosan tolakodónak találta a szerző véleményét és az írást ismétlődőnek. Kritizálták, hogy a könyv inkább a büntetésre összpontosít, mint magukra a bűncselekményekre. Néhány olvasó csalódást jelentett amiatt, hogy a könyv hasonlít egy másik címhez („Lifers”), és aggályokat fogalmazott meg a korrektúra hiánya miatt.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pure Evil - Inside the Minds and Crimes of Britain's Worst Criminals

Könyv tartalma:

Az ország legerőszakosabb gyilkosainak ésborzalmasbűntetteikneklenyűgöző leleplezése,többéves eredeti kutatás és intim interjúk alapján.

A Tiszta Gonosz közelről veszi szemügyre az ország leghalálosabb bűnözőit, azoktól, akik elborzasztották a nemzetet, azokig, akik kevésbé híresek, de ugyanolyan brutálisak; mindannyian életfogytiglani börtönbüntetést töltenek a rácsok mögött, de mi késztette őket erre?

Az olyan életfogytiglani börtönviseltek, mint Jeremy Bamber, Joanna Dennehy és Ian Huntley történeteibe mélyebben belemerülve a Tiszta gonosz azt a kérdést teszi fel, hogy vajon ők csak ilyenek... vagy valami sokkal összetettebbek.

Geoffrey Wansell ebben a megrázó, hátborzongató és erőteljes könyvben feltárja a gyilkosok motivációit és bűntudatát, de választ keres arra a létfontosságú kérdésre is, hogy vajon az élet mindig életet jelent-e?