Tiszta katonák vagy baljós légió

Olvasói vélemények

Sol Littman könyvéről szóló kritikák rávilágítanak egy jelentős megosztottságra a könyv tartalmát és perspektíváját illetően. Sok kritikus bírálja a könyvet az elfogultság, az objektivitás hiánya és a történelmi pontatlanságok miatt, különösen a Waffen-SS-hez csatlakozott ukránok motivációit illetően. Néhány recenzens nagyra értékelte a jó kutatást, és jól dokumentáltnak találta a könyvet, bár elismerte, hogy az nem biztos, hogy kielégíti az ukrán nacionalista nézeteket vallókat.

Néhány olvasó jól kutatottnak és objektívnek találta a könyvet, és elismerte, hogy Littman foglalkozik a fasizmussal és az antiszemitizmussal az ukrán nacionalista ideológiában. Néhány kritika szerint a könyv összehasonlítható más megosztó történetekkel, és értékelik, hogy a történelem egy figyelmen kívül hagyott aspektusára összpontosít.

A recenzensek többsége úgy véli, hogy a könyv erősen elfogult, tele van pontatlanságokkal, és hiányzik belőle az objektivitás. A kritikusok propagandának nevezik, elutasítják tudományos alaposságát, és rámutatnak arra, hogy nem nyújt kiegyensúlyozott képet a nácikhoz való ukrán viszony történelmi összefüggéseiről.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pure Soldiers or Sinister Legion

Könyv tartalma:

1950 és 1955 között a hírhedt, német vezetésű, ukrán 14. Waffen-SS Galíciai Hadosztály több ezer veteránja emigrált Észak-Amerikába a kormányok teljes beleegyezésével, annak ellenére, hogy az akkor hatályos bevándorlási szabályok megtiltották a belépést mindazoknak, akik az SS bármelyik ágában szolgáltak.

A zsidó közösség rövid, de hiábavaló harcot vívott azért, hogy meggyőzze a kormányokat, hogy tagadják meg tőlük a belépést, és "vérszomjas gyilkosok" - háborús bűnösök, akik ártatlan civilek ezreinek tömeges meggyilkolásában vettek részt - "baljós légiójaként" ítélték el őket. Másrészt a hadosztály támogatóinak jól szervezett szervezete ragaszkodott ahhoz, hogy semmi "baljós" vagy "gyilkos" nem volt azokban a fiatalemberekben, akik önként jelentkeztek a hadosztály soraiban való szolgálatra. Kivételes katonáknak nyilvánították őket, akik betartották a nemzetközi háborús szabályokat, dicsérték őket, hogy elkötelezett katonák voltak, akik nem tápláltak gyűlöletet a zsidók iránt, nem őriztek koncentrációs táborokat, és nem követtek el emberiség elleni bűncselekményeket.

A kérdés tehát a hadosztály jellege és háborús múltja volt. Vajon "tiszta katonák" voltak-e, ahogyan azt sok támogatójuk állította, vagy - Daniel Goldhagen kifejezésével élve - Hitler készséges hóhérai közé tartoztak? A "Tiszta katonák vagy vérszomjas gyilkosok "című könyv a 14.

Waffen-SS Galíciai Hadosztály sorsát követi nyomon az 1943. áprilisi megalakulásától az 1946 májusában a briteknek való megadásáig, a Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban dolgozó bevándorló mezőgazdasági munkásoktól a hidegháborús CIA-gyilkosokig.

Eközben megpróbál némi fényt deríteni erre a máig tartó, éles vitára. Sol Littman a Simon Wiesenthal Központ korábbi kanadai igazgatója, a "Háborús bűnösök perben" című könyv szerzője, a "The Canadian Jewish News" alapító szerkesztője, a kanadai B'nai Brith "Liga az emberi jogokért" első igazgatója, és az Egyesült Államokban a Rágalmazásellenes Ligában is dolgozott.