Titkos bíróságok: Gyermekvédelem vagy gyermekbántalmazás? Hogyan és miért hagyja cserben a „rendszer” a gyermekeinket!

Olvasói vélemények

A könyv felkavaró és tanulságos kritikát fogalmaz meg az ír szociális ellátórendszerről, különös tekintettel a gyermekjóléti ügyek vélt korrupciójára és helytelen kezelésére. A könyv szemet gyönyörködtetőnek és ijesztőnek is nevezhető, mivel súlyos hibákat tár fel a rendszerben.

⬤ Tájékoztató, őszinte feltárása a szociális szolgáltatások rendszerén belüli problémáknak
⬤ világos írásmód
⬤ fontos aggályokat vet fel a gyermekjóléttel és az állami gyakorlatokkal kapcsolatban
⬤ a téma iránt szenvedélyesen érdeklődő olvasók körében is visszhangra talál
⬤ kötelező olvasmánynak számít azok számára, akiket érdekel az igazság a rendszerről.

⬤ Egyes kritikák szerint a könyv sietősnek és ismétlődőnek tűnik
⬤ hiányozhatnak belőle az átfogó hivatkozások a statisztikákhoz
⬤ fennáll a veszélye, hogy elidegeníti a kiszolgáltatott lakosságot
⬤ tartalmaz néhány nem szándékos félretájékoztatást
⬤ a szerző talán nem mutatja be a teljes képet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Secret Courts: Child Protection or Child Abuse? How and why 'the system' is failing our children!

Könyv tartalma:

Tudta, hogy ha Önt "gyermekbántalmazással" vádolják, akkor két külön vizsgálatot folytatnak le különböző kormányzati szervek, és hogy ha a büntető igazságszolgáltatási rendszerben nem ítélik bűnösnek, akkor is büntethető a családjogi bíróságokon, alacsonyabb bizonyítási teher mellett? Tudta, hogy pusztán egy egyszerű vád alapján örökre elveszítheti a gyermekét, és soha többé nem láthatja őt? Tudta-e, hogy egy kormánytisztviselő úgy dönthet, hogy gyermeke "a jövő veszélyeztetettje", és akarata ellenére elveheti gyermekét, és örökbe fogadhatja anélkül, hogy Önt bűncselekménnyel vádolnák? A "Gondolatrendőrség" megérkezett az Ön szomszédságába, és gyermekvédelmi rendszerként működik. Tudta, hogy a nevelőszülőknél vagy bentlakásos "gondozásban" élő gyermekek öngyilkossági aránya tízszerese az országos átlagnak? Tudta, hogy az állam nevelőszülők vagy "bentlakásos gondozás" formájában 18 éves korukban utcára dobja a gyerekeket? Sok ilyen gyermeket szisztematikusan elidegenítettek a családjától, a szüleik csődbe mentek és összetörtek, és sokan közülük drogosként, hajléktalanként, börtönben vagy prostitúcióban végzik, ami vélhetően nem volt célja annak, hogy elvegyék őket a szüleiktől? Az évek során sok "kedves emberrel" találkoztam, akik a rendszerben dolgoztak, és azt hitték, hogy egy gyereken segítenek.

Sajnos a legjobb szándékok vagy a "gyermek érdeke" nem vezetnek túl jól a legjobb eredményekhez. A "legjobb érdekek elve" (BIP) az az alap, amelyen a törvények születnek és a gyermekekkel kapcsolatos döntések születnek. Sajnos a legjobb érdek elv nem több, mint egy szlogen, nincs jogi, tudományos vagy erkölcsi értéke. Azt mondták, hogy.

"A legjobb érdekek olyan üres edényként működnek, amelybe a felnőttek előítéletei és meggyőződései kerülnek". Nincs ismert módszer a gyermek legjobb érdeke elv bizonyítására vagy mérésére. Ha tudományosan mérik a gyermek javára, azt találták, hogy a "Gondozott" gyermekek 80%-ának nagyon rossz az életkilátása. Elmennél-e orvoshoz, ha azt mondanák, hogy a betegeik 80%-a rosszabbul van, ahelyett, hogy jobban lenne? Az egyes országok gyermekvédelmi rendszerei évről évre egyre nagyobbak és nagyobbak. A szociális szolgálatok hívása mára a bosszúálló emberek választott fegyverévé vált, hogy másokat bántalmazzanak. A gyermekjótékonysági szervezetnek álcázott nem kormányzati szervezetek minden évben növelik személyzetüket és költségvetésüket. A jogi költségvetések minden évben növekednek, mivel egyre több gyermeket távolítanak el a családokból. Nagyvállalatok veszik át a kormányok "gondozását", és milliókat kaszálnak. Az egyetlen dolog, ami nem növekszik, az a gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás, legalábbis ha hinni lehet a bűnügyi statisztikáknak. Elhitetik velünk, hogy a gyermekbántalmazás és elhanyagolás járványos méreteket ölt, de évről évre egyre kevesebb embert vonnak felelősségre a büntetőbíróságokon. A titoktartás és az a tény, hogy minden szervezet hajlamos növekedni, ha nem ellenőrzik, a "gyermekbántalmazási ipar" mára elszabadult.

Egyre több a bizonyíték, ha legközelebb egy hajléktalan fiatalt látsz az utcán pénzért koldulni, kérdezd meg tőle, hogy járt-e a "Care"-be. Minden rendszer mércéje az általa nyújtott végtermék, és ez nem sok jót ígér a gyermekvédelmi rendszernek egyetlen országban sem. Emberi mivoltunk mércéje az, hogy egy társadalom hogyan bánik a legkiszolgáltatottabb polgáraival. A szociológia és a pszichológia 70 éve próbálja bebizonyítani, hogy a "család" egy elavult fogalom, amelynek maradványai törzsi gyökereinkben gyökereznek, és úgy tesz, mintha jobban tudná, mint a természet és az evolúció évezredei, amely a családot a gyermekek védelmére tervezte. A szociológia az eugenikát, mint a népesség kormányzati ellenőrzésének egyik formáját váltotta fel, de ez idő alatt nem mutatott fel semmiféle kiválóságot. Vannak jobb lehetőségek, és ezeket és még sok más témát tárgyal ez a könyv.