Tizenhét évesen a keleti fronton: A Vörös Hadsereg egy katonájának emlékiratai, 1942-1944

Olvasói vélemények

Szergej Drobjazko „Tizenhét évesen a keleti fronton” című könyve őszinte és személyes visszaemlékezés egy katona második világháborús élményeiről, amely részletesen bemutatja a keleti front kemény valóságát, beleértve a német fogságban töltött időt, és végül a túlélést és a harcba való visszatérést. Az elbeszélés ritka perspektívát és érzelmi mélységet nyújt, kiemelve a konfliktus mindkét oldalának brutalitását és azokat a személyes kapcsolatokat, amelyek segítették őt a kitartásban.

A könyv egyedülálló és magával ragadó perspektívát nyújt a keleti frontról, a háború brutális valóságának őszinte ábrázolásával. A szerző személyes élményei és érzelmi meglátásai lehetővé teszik, hogy az olvasók kapcsolatba kerüljenek vele, és a végére barátoknak érezhetik magukat. Olyan ritkán előforduló témákkal foglalkozik, mint például a német fogság túlélése, és a frontélményeket tükröző közvetlenség és káosz érzetét kelti.

Néhány olvasónak nehéz lehet követni az akciójeleneteket, mivel a szerző pusztán az emlékezetére támaszkodik, nem pedig történelmi adatokra vagy levéltári információkra. Ez a megközelítés zavart okozhat a leírt konkrét eseményekkel kapcsolatban, és a memoár kaotikus jellege is ronthatja az áttekinthetőséget.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On the Eastern Front at Seventeen: The Memoirs of a Red Army Soldier, 1942-1944

Könyv tartalma:

Ez a könyv a Vörös Hadsereg fiatal katonájának igaz története a második világháború idején, a saját szavaival elmesélve. A mindössze tizenhét évesen a hadseregbe besorozott Szergej Drobjazko erőszakos módon ismerkedik meg a harccal: kénytelen visszavonulni szülővárosából, Krasznodarból, miután azt a német erők felgyújtják. Később Drobyazkót a németek elfogják, és egy koncentrációs táborba helyezik, ahol a foglyok arra kényszerülnek, hogy szemetet egyenek, és vizeletben fürödjenek a harci sebeikben.

A táborból való vakmerő szökés után ismét szolgálatba áll, és egy gyalogezredben őrmesteri rangra emelkedik. Ez idő alatt szemtanúja lesz a dezertőrök kivégzésének és a német hadifoglyok bosszúszomjas szovjet csapatok általi rutinszerű bántalmazásának. Miután túlél egy támadást, amely megtizedeli az osztagát, Drobyazko majdnem hadbíróság elé kerül. 1944-ben súlyosan megsebesül, átképzik rádiósnak, de soha többé nem tér vissza a frontra.

Ebben a lebilincselő emlékiratban Drobyazko leírja a háború körülötte kibontakozó élményeit. Azt állítja, hogy semmilyen történelmi forrást nem használt, és csak saját emlékezetére hagyatkozott, így ez egy mélyen személyes beszámoló. Az első alkalommal angolra lefordított, egyedülálló beszámolót a hadtörténelem iránt érdeklődő olvasók is élvezni fogják.