Tizenkét lépés a szentség felé. A tizenkét pátriárka testamentumai

Eredeti címe:

Twelve Steps to Holiness. The Testaments of the Twelve Patriarchs

Könyv tartalma:

A lelki életről szóló számos író használta a létrán való felkapaszkodás hasonlatát, ahogyan haladunk a tökéletesség azon foka felé, amelyet Urunk követel tőlünk: „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). Bizonyára Jákob létrájának történetéből származik, amelyen az angyalokat látta felfelé és lefelé haladni -- és mivel az alázat a kulcsa minden erénynek, ki tudja megmondani, hogy felfelé vagy lefelé próbáljunk-e menni.

Szent Benedek a legismertebb azok közül az írók közül, akik az alázatosság létrájáról beszélnek (Regulájának 7. fejezete). Tizenkét lépcsőfok van, és ez rögtön arra késztet bennünket, hogy más dolgokat is keressünk, amelyek tizenkettesével mennek. Természetesen tizenkét apostol van, és ők Izrael tizenkét törzsének felelnek. Tizenkét kisebb próféta van. Szent Pálnál a Szentléleknek tizenkét gyümölcse van, és a legkorábbi keresztény írásokban, magának az Újszövetségnek a megjelenése után, megtaláljuk Hermász pásztorát, aki tizenkét szűzről beszél, akik erényeket jelentenek, szemben tizenkét nővel, akik erkölcstelenek. Egy másik nagyon fontos dokumentum ebből az időszakból, amelyet furcsa módon elhanyagoltak, a Tizenkét pátriárka testamentuma, amely ismét tizenkét erényt és azok ellentétét vizsgálja.

A Tizenkét pátriárka testamentumait érdemes elolvasni, mivel a szöveg a legelső szisztematikus keresztény erkölcsteológiai értekezésnek tűnik: a tizenkét pátriárka mindegyike az erény vagy a bűn valamely aspektusáról értekezik. A mű Jákob tizenkét fiának „testamentumai” vagy utolsó beszédei formájában íródott, amelyeket a körülöttük összegyűlt családjukhoz intéznek, mindegyikük a halálos ágyán, a bibliai Jákob testamentuma mintájára. Görög nyelven íródott, és az első század legvégére datálható, keresztény műnek tekinthető, amely az álpigráf irodalmi formáját használja (olyan eszköz, amellyel a valódi szerző a múlt tekintélyes személyiségeinek tulajdonítja írását, hogy annak nagyobb jelentőséget adjon). Egyes korábbi tudósok úgy vélték, hogy zsidó szöveg, de néhány keresztény interpolációval; ha valóban kereszténység előtti műről van szó, akkor Szent Pál kedvenc könyvei közé kellene sorolnunk, mivel úgy tűnik, hogy sokszor idézi.

Valójában egyáltalán nem számít, hogy a Tizenkét pátriárka testamentuma egy késői zsidó könyv, amely csak egy korai keresztény kiadásban maradt fenn, vagy egy korai keresztény új kompozíciója, amely zsidó előzményekre támaszkodik. Az a tény, hogy a korai keresztények szerkesztették vagy írták, és minden bizonnyal olvasták is, nagyon jelentős. Fontos tanúságtétel az ősegyházról, megmutatja, hogy a keresztények második vagy harmadik nemzedéke mit gondolt és hitt az erényhez vezető útról, és útmutatóként szolgál a mai keresztények számára.