Értékelés:
A könyv árnyaltan mutatja be a keresztény misszionáriusok és az indián őslakosok megtérését, kiemelve emberségüket és küzdelmeiket. Betekintést nyújt a keleti indián őslakosok és a 18. századi nagy ébredés kereszténysége közötti kölcsönhatásokba.
Előnyök:Részletekben és tényekben gazdag, tiszteletteljes nézőpontot nyújt az amerikai őslakos megtérőkről, feltárja a hit összetettségét, értékes történelmi kontextust kínál a kereszténység és az amerikai őslakosok kölcsönhatásairól.
Hátrányok:A recenzens nem említett konkrét hátrányokat, de hiányolhatja a kapcsolódó témák szélesebb körű lefedettségét, mivel a recenzens megjegyzi, hogy nem sok könyv foglalkozik ezzel a témával.
(1 olvasói vélemény alapján)
Két hasonló gyarmatosítási múlttal rendelkező északkeleti indián közösség fogadott be kongregációs, illetve morva misszionáriusokat öt éven belül: a mohikánok a Massachusetts állambeli Stockbridge-ben (1735) és a New York-i Dutchess megyében lévő Shekomeko (1740). A To Live upon Hope című könyvében Rachel Wheeler azt a kérdést vizsgálja, hogy mi lett a "missziós kereszténység" e két bennszülött közösség kezében.
A stockbridge-i és a shekomekói mohikánok különböző következtetéseket vontak le a gyarmati hatalommal kapcsolatos tapasztalataikból. Mindketten megpróbálták megőrizni a mohikán kultúra általuk alapvetőnek tartott elemeit. A stockbridge-i indiánok úgy vélték, hogy az angol kulturális szokásokban való oktatás elengedhetetlen a túlélésükhöz, és a missziós projekt elfogadását a kulturális közvetítőként betöltött történelmi szerepük megőrzésének eszközeként állították be.
A shekomekói mohikánok ezzel szemben a spirituális erő új forrásait keresték, amelyekhez hozzáférhettek a gyarmatosítással járó bajok, például az alkohol és a betegségek leküzdése érdekében. Wheeler kiterjedt kutatásai révén - különösen a mindennapi életről szóló morva feljegyzésekben - a mohikán közösségek megélt tapasztalatainak megértését kínálja a gyarmatosítás alatt.
Megbonyolítja a tizennyolcadik századi amerikai kereszténység megértését annak bemutatásával, hogy a missziós programokat nem mindig az őslakos kultúra elpusztítása és a birodalmi projektek előmozdítása vezérelte. A Reményben élni megkérdőjelezi azt az uralkodó nézetet, hogy az európai gyarmatosításra adott indián válaszok két pólusa az alkalmazkodás vagy az ellenállás.
Wheeler szerint a gyarmatosítás súlyos terheket rótt az őslakosokra, ugyanakkor az indiánok olyan szintű cselekvőképességet és kreativitást is gyakoroltak, amely segítette túlélésüket.
