Többnyelvű demokrácia: Svájc és azon túl

Eredeti címe:

Multilingual Democracy: Switzerland and Beyond

Könyv tartalma:

A megosztott társadalmak és az intézményi tervezés legtöbb szakértője nagyjából egyetért abban, hogy egy többnyelvű és nyelvileg széttagolt közszférájú országban nehezebb stabil, működő demokráciát létrehozni és fenntartani, mint a homogénebb országokban. Az olyan többnyelvű országok, mint Kanada és Belgium, az elmúlt évtizedekben jelentős nehézségekkel szembesültek (lásd a majdnem sikeres 1995-ös québeci szuverenitásról szóló népszavazást vagy az intézményi patthelyzetet és a flamand nacionalizmus felemelkedését Belgiumban az 1970-es évek óta).

Az Egyesült Államokban is egyre nagyobb kihívást jelent a többnyelvűség, tekintettel az angolul nem folyékonyan beszélő spanyol anyanyelvűek egyre növekvő számára és a csak spanyol nyelvű média megjelenésére az ország egyes részein. Az EU életképes demokráciává válásának kilátásait még inkább kísérti a többnyelvűség, tekintve, hogy 24 hivatalos nyelvvel rendelkezik, és nincs lingua franca. Svájc azonban szintén többnyelvű, lingua franca nélküli ország, amely 26, nagyrészt egynyelvű kantonra és négy, nyelvileg elkülönülő közszférára (német, francia, olasz, román) tagolódik.

Ennek ellenére széles körben a mai világ egyik legstabilabb és legsikeresebb demokráciájának tartják. Ez a könyv egy másik intézményi magyarázatot kínál, amely magyarázatot ad a svájci többnyelvű demokrácia sikerére.

A szerző úgy érvel, hogy a mainstream szakirodalomban a fontos svájci intézményeket - különösen a közvetlen demokráciát, a parlamentet és a szövetségi végrehajtó hatalmat - nem értik megfelelően. Ezeket "konszociálisnak" bélyegezték, holott a valóságban rivális, centripetális intézményi mechanizmusok termékei.