Többváltozós GARCH modellek. Az árfolyam időben változó variancia-kovarianciája

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Multivariate GARCH models. The time varying variance-covariance for the exchange rate

Könyv tartalma:

Szakirodalmi áttekintés 2020-ból a következő témában: Üzleti gazdaságtan - bank, tőzsde, biztosítás, számvitel, nyelv: Angol, abstract: Ez a tanulmány a GARCH család modelljeinek áttekintése. Engle 1982-es, korszakalkotó tanulmánya óta sok előrelépés történt a GARCH-modellek és többváltozós kiterjesztéseik megértésében.

A MGARCH modellekben parszimonikus modelleket kell használni a VEC modell becslésének nehézségeinek leküzdésére, amely biztosítja, hogy a MGARCH modellezés a variancia mátrix reális és parszimonikus specifikációját biztosítja, biztosítva annak pozitivitását. A BEKK-modellek rugalmasak, de túl sok paramétert igényelnek a négynél több elemű idősorok esetében. A BEKK-modellek sokkal egyszerűbbek, de nagyon korlátozóak a keresztdinamikára.

Nem alkalmasak, ha a volatilitás átvitele az érdeklődés tárgya, de általában jó munkát végeznek a varianciák és kovarianciák dinamikájának ábrázolásában. A DCC modellek lehetővé teszik a varianciák és a korrelációk eltérő perzisztenciáját, de az utóbbiban közös perzisztenciát írnak elő (bár ez lazítható) A Student-féle t-eloszlás feltételezése megfelelőbb a negatív ferdeség és a hozamsorok magas kurtózisa esetén.

Az eszközhozamok másodrendű momentumainak időbeli függőségének megértése és előrejelzése fontos a pénzügyi ökonometrika számos kérdése szempontjából. Ma már széles körben elfogadott, hogy a pénzügyi volatilitások az eszközök és piacok között idővel együtt mozognak. Ennek a tulajdonságnak a felismerése egy többváltozós modellezési kereten keresztül relevánsabb empirikus modellekhez vezet, mintha különálló egyváltozós modellekkel dolgoznánk.

Pénzügyi szempontból ez jobb döntéshozatali eszközökhöz vezet különböző területeken, például az eszközárazásban, a portfólióválasztásban, az opcióárazásban, valamint a fedezeti és kockázatkezelésben. Az 1990-es évek elejétől eltérően ugyanis mára számos intézmény kifejlesztette az ökonometriai elmélet pénzügyi szempontú alkalmazásához szükséges készségeket.