Capital Budgeting and Divisional Performance Measurement
A "Capital Budgeting and Divisional Performance Measurement" (Tőkeköltségvetés és a divizionális teljesítménymérés) című könyv a közelmúltban végzett munkákat foglalja össze a tőkeköltségvetési mechanizmusoknak a decentralizált beruházási döntések koordinálására a több részleggel rendelkező vállalatokban, a kétlépcsős beruházási problémákra összpontosítva.
A divíziós vezetők gyakran rendelkeznek magáninformációkkal a beruházások jövedelmezőségéről, amelyek idővel változnak, és a divíziós beruházások az egyes beruházási szakaszokban pozitív vagy negatív externáliákat okozhatnak más divíziók számára. A szerzők bemutatják, hogy ilyen körülmények között a beruházási költségeket a részlegek között tőkeköltségek, értékcsökkenési ütemtervek és a részlegek közötti költségmegosztási szabályok révén felosztó formális tőkefelhasználási költségvetési mechanizmusok olyan részlegszintű teljesítménymutatókat eredményezhetnek, amelyek megfelelő kétlépcsős beruházási ösztönzőket biztosítanak.
Elemzésünkben több visszatérő téma merül fel. Először is, a divíziós beruházási döntésekből eredő pozitív és negatív externáliák miatt az optimális tőkeköltségek jelentősen eltérhetnek a vállalat tőkeköltségétől. Másodszor, a megosztott beruházások optimális divíziók közötti költségmegosztási szabályait a gyakorlatban gyakran megfigyelhető egyszerű szabályokkal lehet megközelíteni, mint például az egyenlő költségmegosztás vagy a divíziók teljesítményével arányos megosztás, néha ellentmondásos körülmények között.
Harmadszor, az ügynöki költségek a szokásos alulbefektetési ráción túl megváltoztathatják a divíziók beruházási döntéseit a kétlépcsős beruházási problémák esetén, és egészen másképp befolyásolhatják az első és a második lépcsős költségterheket. Végezetül az elemzés nagyon széles körben mutatja, hogy a kétlépcsős optimális költségvetési mechanizmus kulcsfontosságú elemei, beleértve a tőkeköltségek mértékét és a divíziók közötti költségmegosztási szabályokat, jelentősen eltérhetnek a két beruházási szakaszban, még akkor is, ha a beruházási döntések látszólag hasonlóak az egyes szakaszokban.