Perfect in Weakness: Disability and Human Flourishing in the New Creation
A korai keresztény mozgalom egyik központi és újszerű meggyőződése a görög-római hitvilághoz képest a testi feltámadás dogmája volt. A sztoikusok nagyra becsülték a mértékletességet, a test fegyelmezését, hogy megfékezzék a testet; az epikureusok az élvezeteket, a világi vágyaknak való engedelmeskedést részesítették előnyben. Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt levelei azonban egy ellenkulturális gondolatot közvetítenek: nem mindegy, hogy mit teszel a testeddel, mert az a feltámadáskor is veled lesz. Amikor azonban sok mai keresztény az új teremtésre gondol, az új Jeruzsálemet képzeli el, amely tele van makulátlan emberekkel, akik normalizált és idealizált feltámadt testtel élnek: A "gyógyulást" a feltámadás alapvető valóságaként feltételezik.
A Tökéletes a gyengeségben című könyvében Maja I. Whitaker azt a felvetést fejti ki, hogy a fogyatékkal élő emberek az új teremtésben is megtarthatják sokszínű testüket - a feltámadott test még mindig "fogyatékos" lehet. Ez a teológiai állítás a stigmákkal megjelenő feltámadt Krisztusról szóló beszámolókon alapul, és azoknak a fogyatékkal élő személyeknek az intuíciói támasztják alá, akik úgy vélik, hogy egyedi megtestesülésük önmagában identitásképző és teljesen problémamentes. Ha az emberi személy lényegében megtestesült metafizikai egység, akkor lehetnek olyan sajátos testünknek olyan jellemzői, amelyeknek a feltámadás átalakulásán keresztül folyamatosnak kell lenniük ahhoz, hogy a személyes identitás biztosított legyen. Ez a "megtartási nézet" azonban fogalmi ellenvetésekkel szembesült a teológiai antropológia, az identitás folytonossága és a virágzó emberi életről alkotott bibliai elképzelések alapján. Whitaker szembeszáll ezekkel az ellenvetésekkel, integrálva a filozófiai, bibliai és teológiai módszertant, hogy ésszerű és koherens védelmet nyújtson a megmaradás nézetének.
Az a lehetőség, hogy a különböző testet öltött személyek az új teremtésben élvezhetik az élet teljességét, leleplezheti a fogyatékossággal kapcsolatos negatív hozzáállást, és kritikát fogalmazhat meg a modern egyház keresztény gondolkodásában és gyakorlatában megjelenő, a fogyatékossággal kapcsolatos előítéletekről. Sőt, ez eszkatológiai példabeszédként működhet, hogy megdöntse e kor olyan hatalmait, amelyek a sikert, az uralmat és az autonómiát bálványozzák a gyengeség, a korlátozás és a függőség teológiájának elhanyagolása mellett. Ily módon a Tökéletes a gyengeségben nemcsak a fogyatékosságtudományok területén fontos, hanem a korunk kulturális ideológiáiban vergődő szélesebb keresztény közösségben is.