Tolstoy's Pacifism
Leó Tolsztoj (1828-1910) nemzedékének legnagyobb hatású, kihívást jelentő és provokatív pacifistája volt. A huszadik század hajnalán élt leghíresebb személyiség, akinek nemzetközi tekintélyét nemcsak nagyszerű regényei, hanem az erőszak és az állam elutasítása is adta. Tolsztoj élete utolsó három évtizedében szigorú pacifista volt, és hosszasan írt a politika egyik központi kérdéséről, nevezetesen az erőszak alkalmazásáról a rend fenntartása, az igazságosság előmozdítása, valamint a társadalom, a civilizáció és az emberi faj fennmaradásának biztosítása érdekében. A fizikai erőszaknak ezekre vagy bármilyen más célra való alkalmazását fenntartás nélkül elutasította. Tolsztoj inkább vallási pacifista volt, mint etikai vagy politikai pacifista. Pacifizmusa nem erkölcsi tanításban vagy politikai elméletben gyökerezett, hanem Jézus evangéliumokban leírt tanításainak egyenes olvasatában. Hírneve ellenére Tolsztoj pacifizmusát még mindig nem tanulmányozták eléggé. Száz évvel halála után Tolsztoj a politikatudományban ismeretlen figura, akivel - ha egyáltalán - a politikai erőszak vagy az állam iránti hűség helytelenségéről szóló intő idézetek szerzőjeként találkozhatunk. Ez a politikatudományi mű Leo Tolsztojról mint a politikai erőszak keresztény gondolkodójáról ad számot. Tolsztoj pacifizmusát a vallási idealizmus politikai attitűdökre gyakorolt hatásának markáns példájaként mutatja be.
Az orosz regényíró tanulságos esettanulmányt kínál a keresztény pacifizmusról, valamint a politika számos és összetett kérdésének szigorú, szó szerinti és leegyszerűsítő vallási megközelítésének vonzerejéről és hibáiról. Ma a vallási fundamentalizmus, a szentírás szó szerinti értelmezése és a keresztény hit politikai következményei nagyon is élő kérdések, és a róluk szóló kortárs vitából nem szabad kihagyni a pacifizmust. Tolsztoj pacifizmusáról szóló első politológus tanulmányában Colm McKeogh kibontja Tolsztoj kereszténységről és politikai erőszakról szóló írásainak összetettségét. Ez a mű a politológusokat szolgálja azzal, hogy releváns részleteket gyűjt össze Tolsztoj írásaiból, és tömören tárgyalja az alapvető politikai kérdéseket. Megállapítja, hogy Tolsztoj álláspontja elsősorban az erőszakmentesség és nem az ellenállásmentesség. McKeogh munkája ezután értékeli Tolsztoj pacifizmusának belső következetességét, az evangéliumokban és a keresztény hagyományban való megalapozottságát, politikai és antipolitikai következményeit, valamint az általa kínált élet értelmét. Megállapítja, hogy Tolsztoj nagy szolgálatot tesz a pacifista ügynek (azzal, hogy a békét Krisztus üzenetének középpontjához közel állónak tekinti), ugyanakkor árt is neki (azzal, hogy a békét elválasztja a szeretettől, amely Krisztus üzenetének még központibb eleme).
Tolsztoj politikai és vallási öröksége nem egy próféta, társadalmi aktivista, erkölcsi reformer, politikai idealista vagy pacifista teoretikus, hanem egy disszidens öröksége. Tolsztoj a huszadik századi Oroszország egyik nagy disszidenseként áll, olyan emberként, aki teljes mértékben elítélte a rendszert, és aki nem volt hajlandó semmilyen olyan cselekedetet végrehajtani, amely kompromisszumnak minősülhetett volna vele szemben. Erőteljes kijelentést hagyott hátra arról, hogy az embernek sürgősen szüksége van arra, hogy mindennapi életünket az élet értelmének mély és kiteljesedő felfogásához kapcsolja. Tolsztoj pacifizmusa fontos a politikatudomány, a keresztény etika, az irodalom és az orosz gyűjtemények számára.
