Tom de Freston (született 1983-ban) brit művész és író, Oxfordban él és dolgozik. De Freston multimédiás művészete a trauma, az emberség és az intimitás témáit dolgozza fel festményeken, filmeken és performanszokon keresztül. Gazdag vizuális narratívákat épít, amelyekben az irodalomból, a művészettörténetből és társadalmi kérdésekből merít. A Cambridge-i Egyetemen 2007-ben szerzett diplomát, és 2008 óta eddig több mint húsz kiállításon mutatta be munkáit. A termékeny szerző, a Granta 2022-ben adta ki de Freston első nem fikciós könyvét, a Roncsot, a második pedig 2024-ben jelenik meg. A feleségével, Kiran Millwood Hargrave-val közösen készített Julia and the Shark (Hachette, 2021) elnyerte a Waterstones Children's Gift of the Year díját, és jelölték a természetről és természetvédelemről szóló gyermeki írásokért járó Wainwright-díjra. De Frestont választották David Almond Skellig című könyvének 2023-ban megjelenő, huszonötödik évfordulós kiadásának illusztrálására.
Az I Saw This de Freston, Mark Jones filmrendező és Dr. Ali Souleman együttműködéséből született, miután de Freston 2017-ben bemutatkozott az akadémikusnak. A projekt eredményeként született festmények és vegyes technikával készült munkák Souleman szíriai terrorizmus, kitelepítés és háború során szerzett tapasztalatait vizsgálják, és azon töprengenek, hogy a művészet hogyan próbálhatja meg ábrázolni a szenvedést és a terrort. 1996-ban Damaszkuszban szilveszter éjjelén egy bombarobbanás majdnem megölte Soulemant, és megvakult. A kényes és rendkívül érzékeny téma kapcsán Souleman elmagyarázta de Frestonnak, mennyire fontos, hogy foglalkozzunk azzal, ami Szíriában történik. Testetlen szájak, kezek és lábak gyakran megjelennek a művekben. Motívumként visszatérő körök, amelyek kellemetlen hasonlóságot mutatnak a szemekkel és szemgödrökkel. A fekete dobozokban függőlegesen álló Mirror (Tükör) című festményeken de Freston hamut, csavarokat, vastag ragasztót, piszkot és fadarabokat ágyaz a vászonba. Ezek testiek és vulkanikusak, zsigeriek és absztraktak. A festményeken megjelenő olvadt hő érzetét fokozta a de Freston műtermében 2020-ban keletkezett tűz, amely egyszerre volt pusztító, ugyanakkor új lendületet adott a művésznek és az együttműködésnek.
A három férfi közötti egyedülálló művészi folyamat során de Freston szavakkal és érintéssel írja le a festményeket Soulemannak. Souleman új értelmet ad a műveknek azáltal, hogy új módon olvassa őket, és a saját pszichológiai tájképébe helyezi őket. Mark Jones lenyűgöző fotókon és filmfelvételeken örökíti meg ezeket az interakciókat. Az alkotók szoros kapcsolata, amelyben mindegyikük gyakorlata a másikéból táplálkozik, átragyog.
Habda Rashid, a Kettle's Yard és a Fitzwilliam Múzeum modern és kortárs művészeti vezető kurátora bemutatja az I Saw This című művet, és megvizsgálja a valós életből származó elemek beépítésének kihívásait és jelentőségét. Yasmina Floyer újságíró hozzászólásában leírja, hogyan reagált de Freston munkájára a No 20 Artsban rendezett From Darkness kiállításon, ahol úgy találta, hogy a koromfekete lábak sablonjai és a tintás körök rezonáltak a gyermek elvesztésével kapcsolatos saját tapasztalataira. A megható szövegből kiderül, hogy de Freston művészete egyszerre hordoz egyedi és egyetemes jelentéseket. A szerkesztő Matt Price részletesen kifejti a közös munkafolyamatot, és a szimbolizmus rétegeit azonosítja a projektben, esszéjét pedig Abu al-Ala al-Ma'arri, a tizenegyedik századi vak arab filozófus lenyűgöző idézeteivel strukturálja. Fontos, hogy de Freston, Jones és Souleman hangja is jelen van a könyvben, és mindegyikük megvilágítja a projektben betöltött szerepét. De Freston művészete az empátiában gyökerezik, és az I Saw This ennek betetőzése, sikeresen fordítja le Souleman emlékezet és metafora világát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)