Tommaso Traetta and the Fusion of Italian and French Opera in Parma
1759-ben az olaszországi Pármai Hercegség udvara olyan kulturális alkotók inspirációit fogadta el, akik az olasz opera francia mintára történő megreformálását javasolták. Ezek az írók az olasz stílusú zene ötvözését részesítették előnyben a francia opera szélesebb műfaji és szcenikai választékával.
Amint George W. Loomis zenekritikus és kommentátor ebben az úttörő jelentőségű kötetben bemutatja, a fiatal zeneszerzőt, Tommaso Traettát bízták meg azzal, hogy új operákat hozzon létre, amelyek megfelelnek ezeknek az igényeknek. Ahogy Loomis ügyesen bemutatja, Traetta operái nagyrészt a formális áriák felé orientálódtak, ami az olasz zene e kultúrák közötti fúzió lényeges részévé válásának mellékterméke.
Mindazonáltal feltűnően innovatívak voltak a kórus, a beépített tánc és a kísérő recitativók használata terén. Szerkezetileg az operák a francia megkülönböztetést tükrözik a cselekményes jelenetek és a divertimentumok között.
Rövid virágzás után a projektet - elsősorban érdeklődés hiányában - abbahagyták, de Traetta pármai operái az opera seria olaszországi és azon túli ösztönzéséért eddig el nem ismert helyet érdemelnek a nyugati zenetörténetben. Ide tartoztak Wolfgang Amadeus Mozart művei is, amelynek műfajmeghatározó Idomeneója (1781) fordulópontnak bizonyult az opera fejlődésében.