Tonesmith: One Hundred Poems, 2012-2016
A Tonesmith Al Basile második száz versből álló gyűjteménye a 2012-es A Lit House után. Ahogy abban a könyvben is gyakran ír korábbi életének élményeiről, gyakran elismerve a perspektíva változását, amit az évek múlása hozott. Ahogy Rhina Espaillat megjegyzi:
"Ezek a versek tartalmaznak önéletrajzi rítusokat, megbánást és ünneplést, személyes és családi emlékeket, bevándorlói folklórt, utazási benyomásokat, találkozásokat tisztelt zenészekkel és sportolókkal, valamint kétértelmű tanulságokat...". Már a kötet címe is olyan zeneszerzőként azonosítja a szerzőt, aki eltökélten akarja, hogy meghallgassák, és olyan költőként, akinek első számú gondja, hogy elérje azt a hangot, amelyben az olvasó hallani szeretné. ".
Többnyire lírai vagy elbeszélő versei általában üres versszakokban íródnak, és változó strófahosszúságúak, ami a szépirodalmi írói kezdetekre emlékeztet. Mivel egész életében zenész és előadóművész volt, művei során végig zenei eszközöket használ, ami leginkább a versek hangos előadásain figyelhető meg, amelyeket az olvasók a könyvben található linken keresztül érhetnek el. Ezekben az előadásokban a versek a ritmus, a tempó, valamint a magán- és mássalhangzók színezésének további dimenzióit nyerik el egy magasabb, különlegesebb szinten, mint amit a lapon sugallnak, és meggyőződése, hogy a versek olyanok, mint egy kotta, amely az előadásban valósul meg a legteljesebben.
Christopher Ricks bevezető esszéjével.
Ahogy Dana Gioia mondta Al első könyvéről A Lit House: "Al Basile verseiben van stílus, öröm és - mindenekelőtt - lendület. Néha a nagyszerű jazzszólók lírai kiterjedtségével bontakoznak ki. Néha úgy ragyognak, mint gyönyörűen ékszerezett miniatűrök. Micsoda öröm egy ilyen fesztelen energiájú verseskötetet olvasni.".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)