Too Much to Grasp": Exodus 3:13-15 and the Reality of God"
A Szentírás kevés olyan mondata váltott ki annyi vitát, mint a 2Mózes 3:14-ben található "Én vagyok, aki vagyok". Mit jelent ez a mondat? Hogyan kapcsolódik az isteni névhez, a JHWH-hoz? Válasz Mózes kérdésére (13. v.), vagy a válasz elől való kitérés?
E vers késő tizenkilencedik és huszadik századi tudományos értelmezéseinek tendenciája az volt, hogy a görög és latin fordításokra épülő későbbi keresztény értelmezéseket a héber szövegre helyezték. Az ilyen nézetek szerint a szöveg az isteni név etimológiáját mutatja be, amely Isten aktív jelenlétére utal Izraelben, vagy arra, hogy Isten mit fog véghezvinni Izrael számára; a szöveg nem foglalkozik Isten természetével vagy lényével. Ez az irányzat azonban kihívások elé állítja a teológiai értelmezést, amely kritikusan igyekszik mérlegelni, hogy a modern kor előtti keresztény olvasatok milyen értékkel bírnak a Szentírás mai hűséges elsajátítása szempontjából.
A "Túl sok a felfogható" 2Mózes 3:13-ban? 15 and the Reality of God című könyvében Andrea Saner a szakasz huszonegyedik századi olvasatának alternatív útja mellett érvel, a félreértett értelmezési hagyomány képviselőjeként Hippói Ágostont használva. A 2Mózes könyve és a Pentateuchus egészének átvett formájának irodalmi összefüggéseiben olvasva a 2Mózes 3,13-15 szó szerinti értelme egyszerre szól arról, hogy ki az Isten, valamint Isten cselekvéséről. A 14a. v. "Én vagyok, aki vagyok" kifejezi a meghatározatlanságot; miközben Isten JHWH-ként nyilatkoztatja ki magát, és ezt a nevet kínálja fel az izraelitáknak, hogy segítségül hívják őt, Isten nem merül ki ebben a kinyilatkoztatásban, hanem az emberi felfogáson és ellenőrzésen kívül marad.